A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Szomorú halotti versek Hatvani professzor felett

Mert már Lelke vagyon az Égnek Várában, Teste is-im készül setétes Boltyában. 235 De még mig a' lenne, egy kin tartoztattya, Búcsúzó szavait elébb el mondattya. Bútsúzik Kedves Feleségétől Csatári Mária, Kedves Feleségem, Ki éltemben valál egy gyönyörűségem. 240 Mária vagy, de most nevezlek Marának, Mert részesévé tett ürmös Poharának Az UR, és szivedet, tudom a' bú járja, Ortzádon csorog le könyveidnek árja. Sirhattz, de meg lásad, szádra tedd tenyered, 245 Bátor kostolod is keserű kenyered. [5b] Vér az Isten, de csak mint Leányát sújtya, Bizzál, mert végre még segedelmét nyújtya. Ha most hiv szivedet búval szomorittya, Keserű nyögésed őrömre fordittya. 250 Tudod, hogy Anya vagy, kérlek Istenedre, Gyermekidbe vigyázz kötelességedre! Engem el ragadván a' halál szekere, Reád nehezedett egyedül a' tere. Kétcséges dolgodban véled lesz testvérem, 255 Az mint erre hajló jó szivét esmérem. De melleted lészen az özvegyek Attya, Erőss védelmével ügyedet forgattya. Kivánom is végyen téged fel karjára, Mig majd te is el jutsz az Egek várára. 260 Bútsúzik Testvér Őttsétől Tekintetes Nemes Senior Hatvani Mihálly Uramtól Szerelmes Testvérem az UR oltalmában Ajanlak tégedis, ki tart hatalmában. Látod, im jelen van halálom órája, 265 Erkölcsömnek azért előtted hibája Légyen el fedezve tiszta szeretettel, Áldjon meg az Isten téged szép élettel! Vigyázzon az Égből kedves személyedre, Verje meg azokat kik tőrnek fejedre! 270 Kedves Gyermekid is áldottak légyenek, Mint Isten plántái úgy ékeskedjenek! Végre ha meg csendül utolsó órátok, Vigyen fel magához Mennyei Atyatok! [6a] Búcsúzik Kedves Leányaitól 275 Kedves két Leányim Marim 's Juliannám, Ti hozzátok szollok, mig Hazám el hannám.