A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Egy jeles debreceni kartéziánus, Huszti Szabó István

Már az, hogy bár Arndt evangélikus szerző volt, református fordítója mégis elfogultság nélkül ültette át, a felvilágosodás nyomán kialakulni kezdő dogmatikai közömbösségre utal. Még inkább ez a helyzet Huszti második fordításával, az Égre kézen fogva vezető kalauzzal, mely 1705-ben jelent meg Debrecenben Vincze György nyomtatásában. Johannes Bona (1609—1674) kardinális latin nyelvű műve ugyanis (latin címe: Manuductio ad Caelum stb.) a katolikus kegyességi irodalomnak volt nagy sikerű, kedvelt alkotása, mely felekezetieskedés nélkül hasznos erkölcsi, magatartási tanácsokat adott, lelki támaszt nyújtott a zavaros politikai időkben. A művet már Huszti előtt is lefordították magyarra (Tarnóczy István), s 1703-ban Kolozsvárott latinul is megjelent (RMK I. 1701., Szabó K. szerint debreceni nyomtatvány). Fordítását Huszti Rákóczi marsalljának, Vay Ádámnak és feleségének, Zay Annának ajánlotta. A férfit ajánló szavaiban „kegyes Patrónus"-ának nevezi. íme egy újabb szál, mely Husztit a fejedelem ügyéhez kötötte! Huszti fordítása szép, erőteljes, tiszta magyar nyelven szól (nyilván tudatosan kerüli a latinizmusokat), s jól követi az írónak a korabeli barokkos retorikák szabályai szerint kidolgozott stílusát, mely főképp körmondataiban jelentkezik. íme, egy példa mutatóba: „Az olvasásokhoz való gerjedezés, soha semmi idővel el-nem oltathatik; a'gazdagságoknak szerelme telhetetlen, a betsületnek kívánása el-nem oltothatik. A' véges dolgok véghetetlenül kerestetnek: az Istennek böltseségét pedig, ha tsak valamennyire meg-kostólod is, alitod-é, hogy örökké véle megelégzel." (205.

1.)

36 Ajánlásában azt ígéri: „Csekély szándékomat ha Kegyelmetek jó szívvel vészi, Isten életemet meghosszabbítván másokkal-is kedveskedni's használni el-nem mulatom. Debretzenben, Karátson havának 28. napján." Tehát ekkor még a városban van, s újabb művek alkotására készül. A szabadságharc vihara azonban a várostól is, szándékától is elsodorja. Annak, akinek az elmúlt 12 év alatt sok műve jelent meg, a hátralevő évek nem adtak többé lehetőséget az alkotásra. íme, az egykori magyar írói sors! 36 Bod Péter Magyar Athenasában (1766., 116.1.) így ír a könyvről. „Ezen könyvecskét méltán lehet mondani magyar Etikának, az erkölcsökre tanító jó Mesterségnek: olly hathatósan adja elő a Virtusokat, mellyekre kell vágyódni az embernek; és az ellenkező vétkeket, mellyeknek el-távoztatásokra kell szorgalmatosan vigyázni a Keresztyéneknek." 37 Az Országos Levéltárban található adatok egy részéért dr. Takács László orvosezredesnek, orvosírónak hálás köszönetemet fejezem ki. 292