A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Fehér Ágnes: Gondolatok a debreceni szabadegyházi közösségekről

nyesen el nem ismert szabadegyházak, illetve szekták. Felépítettségük, társadalmi tagozódásuk, vallásgyakorlati formáik, működési szabályzataik is eltérő képet mutatnak. A laikus, a „szektakérdésben" járatlan ember esetleges negatív tapasztalatait, véleményét sok esetben épp az államunk által el nem ismert szekták, vallási csoportosulások tagjaival való találkozás alakítja, alakíthatja ki. Egyes kisegyházak évi programjában a missziói tevékenység preferált kérdésként szerepel. Debrecenben egyes nagyüzemek betanított, sőt szakmunkásainak egyes tagjai képezik az egyik igen erős illegális működésű szekta létszámának alapbázisát. Jelen írásunknak nem célja, hogy a debreceni szabadegyházaknak propagandát csináljon; de az sem, hogy ellenpropagandát fejtsen ki irányukban, megkérdőjelezze létjogosultságukat. Tanulmányunkban igyekeztünk maximális tárgyilagosságra törekedni a kisegyházi csoportosulások megítélésében, társadalmi elhelyezésében. A szabadegyházak döntő részben minden kétséget kizáróan zökkenőmentesen beilleszkedtek a szocialista társadalmi rendbe, és központi szervezetükön (Szabadegyházak Tanácsa) keresztül kiegyensúlyozott, jó kapcsolatot alakítottak ki államunkkal. E vallási közösségek tagjai nem föltétlenül azt várják el, hogy tanaikat, világnézeti beállítottságukat, speciális életmódbeli mintájukat elfogadjuk, de azt igen, hogy toleráljuk meglétüket. A szabadegyházakkal való dialógus nem a szociológia, hanem a filozófia tudományának a feladata. Míg társadalmunk számtalan alapvető problémáira jobb megoldásokat nem tudunk kitalálni, nincs más választásunk, mint hogy megpróbáljuk e vallási közösségeket tudomásul venni mint az emberi útkeresésnek, az emberi önmegvalósításnak egy speciális, nem mindennapi megjelenési módját. Megjegyzés: Jelen tanulmányunk a debreceni szabadegyházak 1987. évi szociográfiai szempontú állapotát rögzíti. 267