A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Marjai Márton: Antik mítoszi elemek folklorizálódása a Hortobágyon és környékén

szörményben annyira ismerik, hogy 1947 körül Kardos János csikósszámadó halálakor azt beszélték, hogy ezt kívánta síremlékére íratni ilyen változatban: Voltam csikós, voltam gulyás, Vállamon volt a karikás (ti. ostor). Csak röviden utalok még arra, hogy a lakodalmi játékok sorában még más „alkalmi genre" jeleneteknél sem lenne nehéz az antik párhuzam kitalálása. így a koldus színjátékba az Odüsszeiából jött át Irosz, akinek ez a neve postásfeladatára céloz, valódi Arnaiosz neve pedig áldozati kos szerepére. Mert a koldus „közalkalmazott" volt a lakomán, hogy elhárítsa a vendégekről az istenek irigységét, és csapásukat magára vegye. Erre a szerepre ma is hivatkozik így: Aki adakozik, annak jót kívánok, Aki pedig nem ád, áztat megátkozom, Nyüjjetek el rajtok három szántóvasat Szántsanak rajtatok csutkaföld ugarát. Ez a pokoli szántás látható Nyírmihálydi műemléki freskóján, és a Poienile Izei falu bizerikája teljes falfestményén Máramarosban. Ilyen templomi festmény még látható Zalában. Adjatok hát abból, amit ti kerestek, A szegény koldusnak, aki itt kéreget, Hogyha adakoztok, akkor gyarapodtok, Ha nem adakoztok, akkor nyomorodtok. Viharos jókedvet kelt a násznép körében a menyasszonykontyolás közben a lópatkolás tréfás bemutatója. Mert a pokróccal eltakart lovat alakító legény nem engedi megpatkolni magát. Noha még az előbb dicsérte a gazdája, hogy milyen szelíd, milyen kezes, most rúg, mint a veszett fene. Még a kovács és inasa is hanyatt esnek tőle. Ne gondoljuk, hogy ez csak egyszerű faluvégi jelenet parodizálása. Megvan a balladája is ennek a mélyebb értelemben erotikus patkolásnak: Vágott farkú fecske, Meg is szorongatom, Stájeri menyecske Meg is kopogtatom, Miért jöttél, hogyan jöttél Barna-piros két orcádat Ez idegen földre? Meg is csókolgatom. — Nem jöttem én gyalog, Sokáig szorongasd, Kese lovam hozott, Sokáig kopogtasd, Kese lovam négy lábáról Odahaza az uramat A patkó lehullott. Jól megvárakoztasd. Csak egy maradt rajta, Stájer menyecskének Az is lotyog rajta, Mi baja szegénynek? Kovácslegény, édes rózsám, Régen látta az (jó) urát, Szorongasd meg rajta. Az fájhat szivének. 254