A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Marjai Márton: Antik mítoszi elemek folklorizálódása a Hortobágyon és környékén

észrevette, hogy a betyár lába kilátszik az ágyás szalmájából. Mintha a lovakat nógatná, így beszélt: „Kijjebb, beljebb, со feljebb, kint a lábad, húzd beljebb." Sóvágó Jankó azonnal beljebb rántotta lábát. Ez a történet Akhimás és Jonathan menekülésének alkalmazása kisparaszti, hajdúsági viszonyokra. Egy asszony úgy rejti el őket Absolon kémei elől, hogy leereszti őket a ház tornácába épített búzásverembe, felül egy búzaszárító kosárral a verem száját befedte, és arra árpadarát hintett.

27 Ez alatt nem keresték Dávid király párthíveit. A szerelmi költészet Esztétikai minősége ezen a tájon is a legszélesebb skálán mozog, a nyers erotikától a légies lelki rezdülésig. Nem alkalmas ez a keret annak a részletesebb tárgyalására, hogy a templomi prédikációk postilláiból és a reneszánsz virágénekeiből mi és hogyan folklorizálódott. Néhány utalás is szemlélteti. Feltételezhető, hogy a népdalban azok a magevő madarak, amelyek aratáskor megsérülnek, Aiszóposz megfelelő meséiből kerültek mai helyükre, pl. a tőrbe esett pacsirta — szankszritban galamb

28 — panaszaiból tette át valamelyik kántor vagy iskolamester a menyasszony tréfás sirámaiba! Horatius carmináiból nemcsak protestáns temetési éneket írtak, amelyet mindmáig énekelnek is (Eheu, fugaces, Postume, Postume...), hanem szerelmi dalt is, amely ma a Tiszántúlon is népdal: (Carm. II. 14.). Kicsi tulok, nagy a járom / kicsinké még az én párom; Három esztendeje várom / mégis ő lesz az én párom. Nemcsak indításában, hanem további részleteiben is a Carm. II. 5 ad amatorem Lalagen átdolgozása.

29 A magyar néprajz és etnológia új területét fedezte fel Ujváry Zoltán az alföldi, tiszántúli, hajdúsági lakodalmak színjátékainak megfigyelésével és leírásával. Ha ezeket az antik, görög-római előzményekkel egybevetjük, tipologizálás, analogizálás, survival vagy revival elemzés nélkül felismerjük valamilyen fokú antik rokonságukat. Ujváry Zoltán e tárgykörben először A temetés paródiája című kötettel jelentkezett. Ez a játék teljesen a férfifallosz halálával és elsiratásának megjátszásával foglalkozik. Csak férfiak játsszák, a nőket is beöltözött férfiak alakítják a lakodalomban. Egy XVII. századi tréfás falloszsirató éppen Debrecenből maradt fenn (Ködmön Jakab elsiratása).

30 Ezért a megsértődött férj feljelentette nejét, és azt megbüntették. A dal ebben a formában francia eredetű, németben is megvan, és legegyszerűbb, ma is ismert alakja: „Jakab bácsi keljen fel". Ez a kultusz az antik rítusok alapmotívuma volt, és a fallaszt természetfeletti méretben hordozták a körmenetekben. A lakodalmi temetési paródiákban talán az lenne az újszerű gondolat, hogy a sirató nők már nem számíthatnak rá, mert most már teljesen az új asszonyé lett — vagyis afféle trágár legény búcsújáték van mögötte. Ugyanezen értelemben szórnak diót a római lakodalomban Catullus menyegzői dalában: a vőlegény, új férj dióival ezután csak az új asszony játszadozik.

31 27 Biblia — Sámuel könyve 17., 17—19. 28 Hitopadesha — I. mese: A barátok szerzése (Csak gépiratban, ford. Molnár Isztván — Hajdúböszörmény, 1935.) 29 Horatius: Carmina II. 5. 30 Bocskor László eddig kiadatlan versgyűjteményében. {Országos Széchényi Könyvtár. Jankovich. 174.) 3ÍCatullus — Versei. (Ford. Csengeri János.) A 61. dal, 120—130 ss. 251