A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Marjai Márton: Antik mítoszi elemek folklorizálódása a Hortobágyon és környékén

török, vogul változatai ismertek. Hozzátehetjük, hogy görög és közel-keleti előzményei vannak. A görög traxból (kecskeénekekből és -áldozatokból) szokásos származtatni a tragédia drámai műfajt, Mózes pedig körülményesen leírja, hogyan kell pusztába űzni a bűnbakot, és ezzel olcsón megszabadul Izrael népe egész évi bűneitől. Ártatlanságban kezdődhet az új esztendő!

11 A félig nyúzott bakkecskétől csak egy kakaslépés az út a kecske és a szabó azonosításáig. Valószínű, hogy a téli hideg, de még inkább a városi polgárság és a mezővárosi parasztság számára beállott társasági idény tette kelendővé a szabókat. Elvégre nem lehetett akármilyen házi készítésű öltönyben megjelenni bálban, templomban és egyéb alkalmakon. A karcagi tanács rendelettel előírta a XVIIL század végén (lásd Györffy István: Nagykunsági krónika), hogy az „ondorodást keltő subákat pedig a városban letegyék" a pusztai rideg pásztorok. Hajdúböszörményben már a XVIIL század végén a szabók önálló céhbe tömörültek fennmaradt pecsétnyomójuk bizonysága szerint. De a szabó, saruvarga, szűcs, süveges munkája meglehetősen időszaki jellegű volt, és csak az év hideg felében adott megélhetést. Máskor ezek az iparosok paraszti munkával keresték kenyerüket. Innen van, hogy a kecskeként ugráló, mekegő szabók jelmez szerint nevetségesek. Vándorlásra kényszerülnek, és hárman sem tudnak kifizetni egy icce bort, noha télen kiváltképpen borivás ideje van. A Hortobágyon és egész vidékén ismerős a szólásmondás: „Nagypénteken mossa holló a fiát." Ezzel kapcsolatosan a húsvétot megelőző nagytakarítást szokás végezni, nemcsak a lakásban, hanem az istállóban is. Lemossák a marhát és a lovakat is, sőt ezeket, ha van rá mód, hajnalban megúsztatják a folyóban. Az istállókat ki is szokták füstölni. Ráismerünk a görög, még inkább a latin hagyományokból: az általános megtisztítás, latinul lustrum szertartása ez. A római papok még körülfüstölték és vízzel hintették a századokban felállott népet. Keresztény fogalmazásban Krisztus is tűzzel és szentlélekkel keresztel. Kéziratosok szerint a dalt Sárosi Gyula írta a szabadságharc utáni menekülése közben. De a szokás és a szövege is klasszikus eredetű, mert a fiait mosó holló lényegében a Holló (Corvus) csillagkép, akkor látható az égen, mítosza szerint Koronisz, a Varjúlány, mossa lábát tél végén a Phoibe (Fényes) tavon, a magyar népdal szerint a folyóban, „csütörtökön virradóra". Közlöm a dal teljes szövegét Csanádi—Vargyas: Röpülj páva (1959) alapján: Nagypénteken mossa holló a fiát, Szélös világ minden rosszat rám kiált. Aki tudja, most mondja meg szömömbe: Hány pár csikót loptam én életömbe' ? Kilenc tinót, kilenc csikót fogtak rám, kilenc hamis tanú esküdözött rám, De én el nem vádolom, mert nem töttem, Akkor is a rózsám mellett feküdtem. Megesküszik az én rózsám mellettem, Hogy akkor is a jobb karján feküdtem, De nem hisznek az ő gyenge szavának, Kutya urak korbácsokat ajánlnak. 11 Biblia — Mózes III. 16. rész. 243