A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Tóth Zsuzsanna: Decsi menyasszonyi viselet a Déri Múzeumban

kasmir, vékony szövet; négyszögletesek, bíborvéget nem alkalmaznak rájuk; ezeket az áll alatt vagy a tarkón kötik meg."

11 A Sárközben a nők főkötője nem a kontyukon van, mivel hajukat a fülük fölött kétoldalt tűzik fel, hanem a homlokukat fedi. „Fején a' menyecske festett kendőt visel, mely alatt főkötő galand- (fekete szatying) és csipke szélekkel."

12 11. Párta (nagybársony) (V.87.46.12.1., m.: 17 cm, sz.: 20 cm, 1—2. kép). Az együttes egyik legnagyobb értéke az igen jó állapotú párta. A ruhánkhoz tartozó párta a századfordulón készült, ezt frissítették fel Vágó Magdolna számára, aki esküvőjén viselte. A párta egy megközelítőleg félkör alakú, vörös bársonnyal bevont vázra van rádolgozva, melynek végén fekete megkötőszalag található. A díszítmények úgy helyezkednek el, hogy a koszorú a fejtető felé növekedik, a halántékok felé csökken. így középen egy szélesebb rész kiemelkedik, melynek neve tar jag vagy targyag. A díszek: virágok, bimbók, rózsák, berek. A bére egy vékony drótszálra fűzött plüsszsinór, melynek végén egy hosszúkás gyöngy lóg alá. (A bére nevét a fűzfa, nyárfa barkája után kapta, melyet a Sárközben bérének hívnak.)

13 12. Parittyafőkötő (V.87.46.13.1., h.: 38 cm, sz.: 12 cm, V.87.46.14.1., h.: 30 cm, sz.: 20,5 cm, 3. kép). A Sárközben az asszonyok ékessége a homlokot és a fejtetőt eltakaró parittyafőkötő, melyet kontyoláskor vettek fel először, és egész életükben viseltek, s még éjszakára sem vettek le. Malonyai Dezső írja a sárközi fokotok ismertetésénél : „A menyecske haját a homlok fölött, kétujjnyi szélességben lenyírják, oda jön a parittyafékötő.. ."

14 A két főkötő szabása eltér egymástól. A szélesebb, szinte a fél fejtetőt elfedő főkötő valószínűleg a XIX. század második felében készülhetett. A fekete, igen finom, fátyolszerű anyagot a homlok felé eső részen 3,5 cm széles, fekete selyemszalaggal szegték be. A fejtető felől, mely a kendő alá esett, egyszerű fehér gyolcsot varrtak, fehér cérnával, ún. boszorkányöltéssel. (Ez az öltésfajta egymásba öltött kettős pelenka [szegő-] öltéshez hasonlatos.) A fekete anyagon három varrást találunk, melyre azért van szükség, hogy a főkötő megfelelően kövesse a koponya formáját. A főkötőket belülről bélelték. (Ezen a főkötőn a bélés és a megkötőzsinór hiányzik.) A főkötő szépségét az apró míves hímzés adja. A fokotok legismertebb motívumait a 3. rajz szemlélteti. A szélesebb (6 cm) minta a fekete selyemszalag felett található, ez a rész látszik a legjobban a lazán megkötött kendő alól. A három sávból építkező minta a következő: a középső csigás sor osztja a mintát, alul metéléses tulipánkor látható bütyökkel díszítve, egysoros inazással zárva. Felül fogazottan épül fel a minta. Az inazásos fogazás egy-egy metéléses rózsát, két oldalán tulipánokkal, választ el egymástól. A felülre eső rózsák mellé egy-egy pipitért is hímeztek (4. rajz). A fejtető felé eső minta valamivel keskenyebb (5 cm). Legkívül a szegély felé egy tulipánsor került, belül metéléses, fogazott szirmú rózsasor, oldalán kacskaringózó majoránnaágakkal. A két szélminta által üresen hagyott részt nem minden esetben díszítik. Ennél a példánynál itt egy nagyméretű, fogazott szirmú, metéléses rózsát találunk, melyet tulipánkoszorúba foglaltak. A másik főkötő keskenyebb, éppen csak a homlokot fedi. Ezt is fekete, fátyolszerű anyagból készítették. A kendő alól kibukkanó részt többsoros selyemszalaggal díszítették, oly módon, hogy legfelülre egy sűrűn ráncba szedett fekete szalag került, 11 Katona, 1962., 128. 12 Garay, Regélő, 1833., 52. sz. 13 Kovách, 1907., NÉ, 8. 14 Malonyai, 1912., IV. k., 80. 232