A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Néprajz - Tóth Zsuzsanna: Decsi menyasszonyi viselet a Déri Múzeumban
pöndőre került a még mindig sima fehér alsó, ez már gyári lenvászonból (gyolcs) készült, de szintén öt darabból összevarrva. Derekát sűrűn ráncba szedték, és igen széles, 7,5 cm-es pánttal látták el. Aljára került az 5 cm széles gyári csipke. Ezt a szoknyát már géppel varrták. A legfelső szoknya formáját az igen széles fodorral ellátott, a Sárközben csárdás pöndőnek nevezett szoknyák adják. Ezek a pöndők a selyemszoknyákkal jönnek divatba, tehát a XIX. század második felétől, így az addig viszonylag egyenes vonalú szoknyák sátorszerű formát kapnak. 5. Csárdáspöndő (V.87.46.3.1., h.: 66 cm, aljasz.: 600 cm, V.87.46.4.1., h.: 70 cm, aljasz.: 1200 cm, le rajz). A mi ruhánkhoz két csárdás pöndő tartozik. Az egyik házi szövésű lenvászonból készült. Felsőrésze öt darabból készült. Derekát a két előző alsószoknyához hasonlóan sűrű, apró ráncokba szedték, és erősítésként a fehér összehúzó cérnát itt is benne hagyták. Felül 6,5 cm-es pántba fogták a derekát, melynek végére itt is gyári készítésű megkötőmadzag került. A felsőrészhez egy 35 cm széles fodrot varrtak igen figyelemreméltó ügyességgel. A fodor anyagának szélét 2—3 cm mélyen behajtották, és apró öltéseket készítettek felfelé és lefelé (farkasfogszerűen). Ezután a szálat behúzták, miután a szöveten apró ívek képződtek. (Ezt a technikát gyakran alkalmazták fehérneműk vagy esetleg más ruhadarabok díszítésére.) Csak ezt a széles fodorrészt keményítették, így felvéve a csárdás pondokét, a felső szoknyának kerek, sátor alakot kölcsönzött. A fodorrész közepén egy 3 cm széles piét találunk, valószínűleg az alsószoknya rövidítése céljából. A másik csárdás pöndő mär gyári lenvászonból (gyolcsból) készült. Szabása megegyezik az előbb leírtakkal. Ezt is rövidítették a ráncolás alatt kettős piével. Aljára igen széles (44 cm) fodrot varrtak, melynek aljára 4 cm széles gyári csipkét erősítettek. 6. Szoknya (rokolya) (V.87.46.6.1., h.: 73 cm, aljasz.: 320 cm, ld rajz). A térden valamivel alul érőpöndőkre került, a hasonló hosszúságú, valószínűleg a franciaországi St. Etienne kereskedői révén a Sárközbe került brokátselyem szoknya. (A selyemszoknyák a XIX. század második felében váltják fel a fodorvászon és posztószoknyákat.) 6 A Sárközben igen kedvelt kávé- és mogyoróbarna tónusok váltakoznak a szoknyán. A hatalmas kávébarna rózsákat fehér kontúrvonalak emelik ki. Derékban sűrűn ráncolták, a ráncolás sokkal sűrűbb, mint az alsószoknyákon. Derekát 6,5 cm széles pántba fogták, mely szintén a szoknya anyagából készült, a belsejét egyszínű, világosbarna szövettel bélelték. A szoknya alját belülről 7,5 cm széles szegőcsíkkal látták el, mely szintén az előbb említett világosbarna szövetből készült. Kívülre egy 2 cm-es, aranyszálakkal átszőtt selyemszalag került. Ez a szalag kilátszik a 28 cm-es fodor alól. A legtöbb sárközi szoknyán meglevő, többsoros selyemszalag díszítést ezen a szoknyán egy, a fodor fölé varrt, 4 cm széles, lila és zöld színű hímzett csíkkal (gyári) helyettesítették. 1. Kötény (V.87.46.7A.,h.: 56 cm, alja (fodor nélkül): 70 cm, 2f rajz). Gáborján Alice a sárközi viselet leírásánál említi, hogy az 1940-es évektől terjed el az a szokás, hogy a szoknya és a kötény azonos anyagból készült 7 . Ehhez a ruhához is egy újabb stílusú kötény tartozik. A derékrészén a rakást varrással rögzítették, kétoldalt danubia megkötőmadzagot varrtak. (A régebbi kötők pánt nélkül készültek, a megkötőszalagot egy keskeny bújtatóba húzták be, és a kötő anyagát ennek a szalagnak a segítségével ráncolták be oly módon, hogy előre egy nagyobb ránc essen.) Ebben az 6 Az 1876-os csatornázási munkálatok átalakították nemcsak a természetet, hanem a gazdaságot is, mely a sárközi parasztok meggazdagodásához vezetett. így volt pénzük megvásárolni a legdrágább anyagokat is. Valószínűleg ez volt az okozója a sárközi viseletek kiszínesedésének. 7 Gáborján, 1985., 31—35. 227
