A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Extraordinary Forms of Purchase and Acquisition

rólag ezeket találjuk. Elhelyezésük sem olyan esetleges, mint Mezőcsáton, ahol sok esetben csupán tértöltó funkciójuk volt. Főként szimmetrikusan helyezkednek el az álló virágbokrokon. Már Mezőcsáton miskákon is alkalmazott függőleges hullámvonalűak. Az egyszerű folyómintás bütykösökön, amelyeknek egy virág a díszük, ilyen levelek fogják közre a virág szárát. Vízszintesen futó, hullámzó indát ugyancsak díszítenek ezek a levelek. Az 1850-es évektől kezdve egyre nagyobb számban fordulnak elő (15. с rajz). A következő levélforma hosszúkás, hegyes végű, tulipánlevélhez hasonló. A debreceni kerámiákon Török Ferenc remekén láthatjuk először. Mezőcsáá edényeken szervetlenül jelentkezik. Rajczy Mihály tálainak szélén funkcióját elvesztve néhány esetben körülpontozza. Más mester nem is alkalmazta

19 (16. b rajz). Tiszafüreden egy esetben, egy olyan tálon fedeztük fel, amely feltételezhetően az egyik összekötő kapocs a műhelyek között.

20 (16. с rajz). A legfejlettebb, legdíszesebb levél a karéjos forma. Mezőcsáton két alaptípusa szerepel, féloldalú és kétoldalas változata. A féloldalas levél a miskákon enyhén megnyúlik, keskennyé válva simul a felfelé törekvő indához (18. b rajz). A legkorábbi darabok mellett Nemes Horváth Márton miskáján önállóan, illetve az inda két oldalán tűnik fel. Rajczy Mihály edényei mellett Kovács Dániel miskáin is szerepel, dejelenleg mesterhez nem köthető miskákat is díszít (19. b rajz). Mindkét csoport butykosain is láthatjuk, míg a tálak közül csupán Rajczy készítette darabokon. Tiszafüreden elvétve találjuk ezt a díszítőelemet. Mezőcsáttal szemben tálakon fordul elő többször. Ugyancsak megtaláljuk pár bütykösön (18. c, 19. с rajz). Katona Mihály munkáin viszont több ízben megjelenik. Ez más elemekhez hasonlóan a három központ közötti kapcsolatot mutatja. Úgy tűnik, hogy az 1850-es években még alkalmazott karéjos levelet a későbbiekben egyre jobban kiszorította a lekerekített végű levél. Ez természetesen motívumszegényedést jelentett, hiszen egy sok évszázados múltra visszatekintő díszítőelem tűnt el ezzel a tiszafürediek mintakincséből. Egy levélforma tűnik még fel a mezőcsáti edényeken, a kétoldalas, karéjos szélű, az indáról elkülönülve leágazó levél. Ennek előzményeit az 1830-as debreceni tálakon láthatjuk, Mezőcsáton Kovács Dániel 1865-ös miskáján fedezhetjük fel (19. b rajz). Valószínűleg ez a levél lehetett az alapformája egy fogazott szélű levélnek. Már Debrecenben is megvan ebben a megfogalmazásban. Két színnel festve több tálon, közülük kettőt biztosan Rajczy Mihály készített, egy folyómintás bütykösön és egy miskán tűnik fel. Megkockáztatjuk a feltevést, hogy ez ismét olyan jellegzetesség, amit Rajczyhoz kapcsolhatunk. Ennek a levélnek két variánsa látható az említett edényen. Az egyik esetben egyszínű, ez egyedinek tűnik, míg a többi esetben két fele eltérő színű (17. b rajz). A tiszafüredi edényeken egyáltalán nem látható. A virágbokron alkalmazott virágok mindkét műhelyben változatosak, de összességükben kevésbé sokszínűek, mint a debreceni fazekasok díszítményei. A legegyszerűbb virággal, a pontokból alakítottál már foglalkoztunk. A boglárt ragyogtatókdX ugyancsak említettük. Következő virágforma, amelynél két kör alkotta középrészhez húzott vonalkák képezik a szirmokat. Ez a motívum a XVIII. század végi bárándi kantapáron már megjelenik. Korai mezőcsáti jelentkezésének tekinthetjük a Déri Múzeum zöld miskáján 19 Uő: uo. XXVIII. tábla 27. kép. 20 Viskii. m. 5. kép. 212