A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Rendkívüli vételformák, szerzési módok

rendelkezésekből, törvényekből általában messzemenően kirajzolódnak előttünk a gyűjtéses szerzési módok. 13. HITELBE történő vásárlás, vétel ugyancsak csalás esetén tartozik a rendkívüli vételformák közé. Alapvető hitelcsalási forma az, hogy a kialkudott időpontig, sőt esetleg egyáltalán nem fizeti meg a vételárat a vevő. A hitellel kapcsolatos árucserecsalások többszörözött formája az, amikor a hitelcsalás érdekében valamiféle hamisításra (például fizetési kötelezvény) vagy dokumentum megsemmisítésére, illegális érvénytelenítésére kerül sor. A hitelbe történő vásárlás alapja ezért minden más vásárlási formánál inkább a bizalom. Ennek a bizalomnak minden esetben a vevő anyagi körülményei és jellembeli tulajdonságai felől való alapos tájékozódás kell legyen az alapja. A mindennapok hitelbe történő vásárlásainak egyik érdekes és jellemző formája volt a bolti könyvre vásárlás, a kocsmai felírás („írja a többihez!"), napjainkban pedig az áruhitel. A hitelbe történő vásárlás önmagában is rendkívüli vételforma. De különösen az, ha valamiféle csalás is járul hozzá. Hitelbe történő vásárlásnál mind a vevő, mind pedig az eladó követhet el csalást. A vevő részéről a leggyakoribb csalásforma az, hogy egyszerűen nem fizeti meg a megállapított időpontban a vételárat vagy az esedékes törlesztést, sőt hogy talán egyáltalán nem fizet. Az eladó részéről pedig úgy történhet csalás, hogy a törlesztéseket nem ismeri el, hogy magasabb árat követel a vevőtől, hogy visszaköveteli az árut. Az áruval kapcsolatosan a vevő részéről ismeretes egy másikfajta csalási forma is, amikor is a vevő a bizonyos előleg befizetése ellenében átvett árut, aminek a vételárába esetleg törlesztett is valamennyit, eladja vagy zálogba teszi, és még a zálogjegyét is eladja. Az illető áru ugyanis még nem volt az övé, még nem rendelkezhetett vele, hiszen hitelbe vásárolta, és még nem fizette ki a teljes vételárat. Az ilyenfajta csalás, minthogy az ilyen árut mélyen áron alul adják el, valamelyest az árkedvezményes, a kedvezményes vásár már említett kategóriájába is beletartozik.

24 14. HÓDÍTÁS alkalmával is számos rendkívüli vételforma bukkan föl. Katonai hódítások, megszállások, átvonulások, háborúk jellegzetes járuléka az úgynevezett háborús fosztogatás. Olykor-olykor szabad rablásról is beszélhetünk. A régmúlt háborúinak egy részét egyenesen rabló hadjáratnak (esetleg rabszolgaszerző hadjáratnak) nevezték. A hódítással járó rendkívüli „vételforma" egyik érdekes, külön névvel illetett csoportja a sarc. A sarc állhatott pénzből, élelmiszerből, különböző értékes anyagokból, eszközökből, felszerelési tárgyakból. A sarcot a hódítók általában közösségre, például egy-egy város lakosságára vetették ki. Ezt a rendkívüli vételformát kényszereladásnakis minősíthetjük. Természetesen csak akkor, ha a hódítók az elszedett javakért valamit mégis adtak.

25 15. JÁRADÉK, kétféle ismeretes: kamatjáradék, tehát pénzbeli; anyag-, termény-, termékszolgáltatási járadék a legkülönfélébb megkötöttségek, szabályok, megállapodások szerint. A közvélemény szinte kizárólagosan a tőkéjük utáni kamatjáradékból élőket nevezte járadékosoknak, járadékból élőknek. Ilyen esetekben a járadékszerzés, a járadékban való részesedés nem közvetlen vételforma. Amikor azonban a járadékot természetbeniekben vagy szolgáltatásokban is kapják, közvetlen vételformáról is beszélhetünk. Az ilyenfajta járadékok közül megemlítjük, hogy a ka24. Hitel: MOKISz. (Bp., 1906.) 381. hasáb.; Közigazgatási enciklopédia, II. (Bp., é. n.) 756.; KK. 138-139.; MNyTESz. II. (Bp., 1970.) 121.; A Pallas Nagy Lexikona. IX. (Bp., 1895.) 248. 25. Hódítással együtt járó szabad rablás, sarc: MNyTESz. III. (Bp., 1976.) 488—489. — Vö.: Gunda Béla: Műveltségi áramlatok és társadalmi tényezők.=Ethnographia LXIX. 1958. 568., 573—574.; Polányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Társadalomtudományi könyvtár. (Bp., 1976.) Háborúskodás, hódítás. 478—479. 192