A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Varga Gyula: A zelletermesztés hagyománya Monostorpályiban

Hosszúpályiban termesztésének nagy hagyománya alakult ki. Jellemző azonban, hogy itt is elsősorban eladásra termesztik, helyben alig fogyasztják. A néphagyomány szerint a tájon a zellert a XIII. század folyamán ide telepített „pálos rendi" szerzetesek honosították meg.

7 A történelem valóban tud szerzetesek itteni létéről. Idős emberek úgy tudják, hogy az itteni kolostorban apácák is éltek, s főként ők termesztették a zellert. Mivel a helybeliek akkor se nagyon szerették, a termesztést csacsifogattal szállították Váradra a káptalani központba. Ha télen hó torlaszolta el az utakat, akkor az apácák maguk húzták a kétkerekű taligájukat. A falu neve először a Váradi Regestrumban bukkan fel, mégpedig két helyen is. Mindkét esetben Nyírpályi (Pauli de Nyr) néven jegyezték fel.

8 A monostorról 1222ből olvashatunk először, amikor is a váradelóhegyi monostor filiájaként szerepel. Valószínűleg Ákos nembeliek alapították, de később bonyolult osztozkodás, hűtlenség következtében a faluval együtt előbb a debreceni Dózsák, majd az álmosdi Csirák és Pocsajiak birtoka lett.

9 1322-ben már állt Keresztelő Szent Jánosról elnevezett kéttornyú monostortemploma.

10 Valószínűleg csak ezután kezdték „monostoros" Pályinak hívni,

11 s ezzel egy időben kezd elévülni a Nyírpályi elnevezés. A XV. században s később is a falu nagyobb része már a váradi káptalan tulajdonát képezíe, s nem lehetetlen, hogy a premontrei szerzetesek is a püspökség védelme alatt építhették fel monostorukat. Ilyen módon a néphagyománynak van némi történeti alapja, vagyis való igaz, hogy éltek szerzetesek Monostorpályiban. A reformáció elterjedése után azonban a rend itt megszűnt, s bár a helyi hagyomány szerint a szerzetesek itt maradtak, és felvették a református hitet, de tényleges ittlétükről nincs több hiteles emlék. A monostor is elpusztult, bár ennek maradványai állítólag a XIX. század közepén még láthatóak voltak.

12 A falu még a XVI. században is a váradi káptalanhoz kötődött. 1552-ben pl. az akkor 30 portából 24 a püspök tulajdonában volt, s csak 6 portát bírt Therchy György.

13 A váradi püspökök között később pálosok is voltak. Többek közt „Szent Pál rendjének közönséges elöljárója volt" a püspökséget 1691 után újjászervező nagytekintélyű püspök — egy időben Bihar vármegye főispánja —, Benkovics Ágoston is.

14 Amennyiben tehát a rend tagjai valóban magukkal hozták a zöldségfélék termesztésének tudományát, az itteni kedvező feltételek mellett meghonosíthatták a zeller termesztését is. Ennek azonban a rendelkezésünkre álló helyi forrásokban nincs meg a konkrét bizonyítéka. Nem tesz róla említést a tájat aprólékos részletességgel ismerő Bél Mátyás sem, aki pedig a XVIII. század elején minden bizonnyal személyesen is megfordult a vidéken. Bél Mátyás olyan részletességgel szól pl. az itteni szőlő-, dohánytermesztésről, amit csak helyi tapasztalatokból meríthetett. Tud arról is, hogy Monostorpályi a XVII—XVIII. századforduló évtizedeiben — a többi környező falvakkal együtt — igen sokat szenvedett.

15 7 Sütő Enikő. DMNA. 2171/85. 2. 8 Vár. reg. (Borovszky!) 1903. 91. és 123. jk. (228., ill. 244. о.) 9 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. (Bp., 1963.) 650—651. 10 Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. (Bp., 1940.) 317—318. 11 Első okleveles említése ilyen néven: 1415-ből. Vö. Bihar vármegye. (Bp., 1938.) 500. 12 Fényes Elek: Geographiai szótár. III. (Pest, 1851.) 191. (Hosszúpályi címszó alatt.) 13 Prot, conscr. 1552. In: Pesty Frigyes: Helységnévtár. Bihar vm. Kézirat. Széch. Könyvt. Fol. Hung. 1114/11. 14 Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Ford. Szalay Emőke.) In: A Bihari Múz. évk. II. 1978. 72. 15 Uott: 72., 88., 95. 170