A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Gellér Ferenc. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon

menvén a Józsa Sz. Györgyön lévő úgy nevezett Vay állásos vendégfogadónál, ott, ahol az első határdombot meghányattuk, az az a Vai vagy is a Csillagos csapszék állása vége felül a temetőnél, a Józsa Sz. Györgyi Szóllős kertek szegleteinek járó határ úton." A Rózsás csárda 1783-ban tehát a katonai térképeken feltüntetett, az 1794-es latin nyelvű térképeken „Educillum Rózsás" a megjelölése. Az út keleti oldalán van a nagyméretű szekérállás és mellette a csárdaépület. Tulajdonosai nyilvánvalóan a Józsa famíliából valók, a terület birtokosa ekkor Némethi Andrásné Erős Kata. A csárda nevét valószínűleg a cégérre festett rózsától kapta. Az 178 l-re datált vázlatos levéltári térkép Macs és Jozsaszentgyörgy közötti határokról különös helyzetet mutat be.

33 A szentgyörgyi pusztát dél felől határoló Macs és Jozsaszentgyörgy közötti határút felett — a Böszörmény felé vivő országút mellett — az állás és csapszék neve: „Józsa Sz. Györgyi állás, illetve csapszék". Ezen a helyen viszont csak a Rózsás csárda állhatott. A térkép készítését az indokolta, hogy a városi tanács vizsgálatot indított az utat leszűkítő árok miatt, melyet „Bogyó Úr vetett" tengeriföldje védelmében. A városi tanács a csapiárost is felelősségre vonta, aki azonban vétlennek mondta magát. Az épület — bár jelentős torzításokat szenvedett az idők során — eredeti építési rendszerét rekonstruálni lehet. A nagyméretű pince két jól elkülöníthető építési fázisról árulkodik. A pincelejárat és az első, kisméretű, szabálytalan alakú pincetér az önállóan épített első pincekocsma lehetett a 18. sz. első felében. A mögötte levő nagyméretű, pontos boltozású pincetér egyidős a csárdával. A két pince eltérő építési idejét mutatja, hogy a pincelejárat miatt az ide eső csárdatérbe lépcsőn kell felmenni. Az út felé az épület végig árkádos kialakítású volt, pillérgerendás rendszerű. Ezt az alaprajz jól kivehetően mutatja. Valószínű, hogy a tornác régen faoszlopos volt, és csak utólag építették át téglapillérűvé, mivel az egyes oszlopközök nyílásmérete nagyban különböző, tehát nem a belső szerkezeti osztások kivetülései. A két véghomlokzat fotóját egymás mellé téve egyértelműen látszik, hogy ablakosztásuk azonos, ez pedig csak akkor létezhetett, ha a veranda végigment az épület teljes hosszában.A fényképfelvételen a befalazás is jól kivehető. Az 1964-ben készült csárdafotókon jól látszik az épület szabadabb környezete, valamint a befalazott szélső tornácnyílás egyetlen középső ablaka a mai kettővel szemben. A csárdatérben a kétosztású pitvar — a bejárat és a konyha — pontosan kivehető, a szerkezeti pillérívezetes rendszer egyértelműen jelöli. (Ma itt van a konyha mosogatója és öltözője.) A bejárattól jobbra az árendátor szobája volt, a külső pincegádor miatt két lépcsővel magasabb szinten elhelyezve (ma itt a konyha helyezkedik el). A pitvarban a szabad kémény már régóta nincsen meg. A pitvartól balra volt az ivó kármentővel védett söntéssel. A söntésből a pincébe vivő lejárat nyílása a pincében érintetlenül megvan. Az ivó másik végében is volt egy lejárat a pincébe, ennek léte nehezen értelmezhető, illetve valószínűleg itt kezdődött a kamra, és innen is volt lejárat a pincébe. A szélső osztásban egykor vendégszoba lehetett. A végig tornácos, egymenetes csárdaépület sok tozítást szenvedett. Az úttal ellentétes hosszoldalán végig barakkszerű toldalékot építettek hozzá, mely az eredeti karakterét bántóan megváltoztatta. Kibontották az ivó és a kamra, illetve a vendégszoba közötti falak jó részét is. A szélső tornácnyílást beépítették. Az épület általános képe erősen elhanyagolt állapotot mutat, pedig az épület elhelyezése vendégforgalmi szempontból kitűnő. 33 HBML. DvT. 60. Macs és Jozsaszentgyörgy közötti határok térképe 1781. Rel. civ. Debr. 124/1781. 153