A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Gellér Ferenc. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon

féleségeket állít elő, amelyek e vidéken szokásosak voltak. Mindehhez a korabeli metszetekről ismert ácsolt asztalok és lócák, használati tárgyak, edények értő összeválogatása szükséges, melyek hatását a népzene csak fokozhatja. A csárda üzemeltetője a Hajdú-Bihar Megyei Idegenforgalmi Hivatal. A kadarcsi csárdát elhagyva Budapest felé találjuk az Alföld leghíresebb és legnagyobb csárdaépületét, a hortobágyit, amely inkább vendégfogadó, mint csárda, de szépségével, hangulatával, népi romantikájával a csárdafogalom megtestesítője.

22 Ma egyedülálló műemlékegyüttest alkot az út másik oldalán levő egykori szekérállással (ma pásztormúzeum) és a kilenclyukú kőhíddal. Történetét sokan kutatták és megírták, legjelesebben Zoltai Lajos, majd Sápi Lajos. Az építéstörténei kutatások így sem mentesek az ellentmondásoktól, feltáratlan részletektől. Az épület léte és története mindvégig kötődött a Hortobágy folyón átvezető hídhoz, pontosabban a Hortobágy folyón átvezető egykori pest-budai országúthoz, mely az ország északkeleti részéből Pest-Buda felé vivő főútvonal volt. Az egykor bő vízfolyású és nagy árterületű folyón már a 13. sz.-ban van fahíd, melyet sokszor megújítanak. Debrecennek a XV. századtól vámszedési joga volt a hídnál, melyet a török hódoltság után 1699-ben I. Lipót újít meg az újólag épített fahíd elkészültével. 1699. június l-jén a városi tanács borinspektora, Titkos János hordósbort küldött ki a hortobágyi vámszedő hídhoz. A rendelkezés alapján: „A város számára ott korchoma árultassék, égetettbort is visznek ki." Egy hónap múlva a hortobágyi hídnál a napló tanúsága szerint „erigáltatott egy ház is, és alatta pince is, a borárulás hogy annál alkalmatosabb lehessen. A bornak iccéje 12, égetettboré 5 dénár, pálinka is adatott a vámos kezébe árulásra." Az első csapiárost Vasvári Istvánnak hívták. Esküt is tett a tisztére. „Fizetése a vámszedésért havonta 4 magyar forint, ami, ha esztendőt tölt el, egy kősóval megszereztetik. A csaplárságért pedig minden cseber bortúl, együtt a csuporra és gyertyatartóra 12 dénárt, az égetettbor és pálinka iccéjétől 2 dénárt, töltelékre minden cseber után egy meszelyt írhat be regestrumába, azaz pénztári naplójába." 1737-ben 763 forint költséggel téglából és nádfedéssel felújítják és bővítik, öt megvasalt ablaka, három ajtaja, gyalult deszkapadlása volt, két új kemencét is készítettek. 1777-ben egy szobával és egy kamrával bővítik az épületet. 1781-ben nagy, új építkezés kezdődik: 212 200 téglát, 74 800 zsindelyt, 1056 lécet, 16 mázsa rúdvasat, 86 tölgyfa gerendát, 272 fenyődeszkát, 173 fenyő meg kőris szálfát használnak fel az építkezéshez.

23 Zoltai Lajos szerint (1930-ban) a keleti szárny északi végéhez toldott, 1890 körül épült négy vendégszoba kivételével az 1781. évi építkezéssel nyerte el a vendégfogadó mai alakját. Ő ugyanis a levéltári anyag teljes felkutatása mellett sem talált adatot az újabb építésre az 1815- és 1825-ös leltári jegyzőkönyvekig. Sápi Lajos szerint 178 l-ben új csárdaépület épült, barokk stílusjegyekkel, kétmenetes kialakítással — vagyis a mai szálló épületrész. Két szobasort tartalmazott a csárda, az északi oldalon három, a déli részen két szobával, középen a szabad tűzhelyet magába foglaló konyhával. A déli oldalon hat-, a nyugati oldalon három-, a keleti oldalon kétíves árkádnyílást alakítottak ki. A régi épületeket véleménye szerint elbontották, és 1800 körül felépítik helyettük a klasszicizáló L alakú keleti szárnyépületet. 22 HBML. DvT. 9. A hortobágyi csárda környéke. Kovács György 1750.40X28 cm. Az épületek látszati rajzos ábrázolása, utak vonalának megjelölésével. 23 HBML. Rajz 1018/1—2. A hortobágyi csárda épületének alaprajza és tetőszerkezete. (Szerző r 1787.) HBML. IV. A. 101 l/f. 1. No. 5/1787. 49X34 cm. 141