A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Gellér Ferenc. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon

mazújvárosi Vörös Csillag Tsz 1981-ben felújítja tetőszerkezetét, majd 1982—83ban helyreállítják, és melléképületekkel egészítik ki. Az épület alaprajza rendkívül szellemes, kár, hogy a felújításnál a konyhaüzem miatt az eredeti térosztásokat nem tarthatták meg. Az előtér-pitvar (konyha) központi résztől jobbra az ivó és mögötte a söntés, balra az árendátor szobája és kamrája. A konyha mögött dongaboltozatos folyosó köti össze a gazdasági helyiségeket. A csárdarészre zárt harántfolyosó közbeiktatásával szerkesztett a két vendégszoba, emelt záradékú boltozatokkal, íves kályhafülkékkel. A kályhák fűtése a folyosó felől történt. A fogadó- és csárdarészt három boltívtengelyes tornác fogja közre, melynek nyugati végéből nyílik a pincelejárat. Nincs rá bizonyíték, de a nyílásképzések, boltozatok, tüzelőberendezések eltérő formáját látva a vendégszobák későbbieknek tűnnek, mint a csárdarész. Az épület tömege szokatlanul szimmetrikus és zárt, nehezen illeszkedik bele az eddigi csárdaképekbe. Az épületen márványtábla rögzíti a csárda történetének egy állomását: ORSZÁGOS GEODÉZIAI MŰEMLÉK Ez az épület, az egykori KIS-HORTOBÁGYI CSÁRDA sokszor adott szállást a XIX. sz. kiváló térképező vízimérnökeinek, többek között HUSZÁR MÁTYÁS BOGOVICH KÁROLY és HOLECZ ANDRÁS geometráknak. Akik e ház, valamint az azóta lerombolt ágotai csárda küszöbét választották a Szegedről, Nagyváradról, Nagyszőllősról és Tiszaszalókról 1823—1824. évben kiindított lejtésmérési vonalak csomópontjául. Állította a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület, valamint Az Országos Vízügyi Igazgatóság 1964-ben. A csárda jelenlegi környezete sokban különbözik a régitől, mégis kiválóan érzékelteti a csárda helyének kitűnő megválasztását. Új műút épült, új híddal a Hortobágy folyón, a régi út és híd nyomai még megvannak. Az egykori szekérállás ott lehetett a csárdával szemben, ahol az új műút halad. Megvan a gémeskút, közelében fix magasságikő, P 1964 megjelöléssel. A csárda mögött új szociális és előkészítő épületet emeltek. A csárda a Hortobágyi Nemzeti Park területén van, a Hortobágyi Állami Gazdaság a tulajdonosa. Debrecen felől a tiszafüredi révhez vivő középkori, ún. „sóút" mentén a látóképi csárda után a következő megállóhely a kadarcsi csárda volt.

20 A „sóút" a Máramarosból tutajon érkezett só útvonalául szolgált a Felső-Tiszántúl ellátására, és a puszta legrégibb útja volt. Zoltai Lajos megállapításai szerint: az 1740-es évek elején elbontott szálkai csárda helyett (a Szálka-halom tövében 1736-ban létesített szálkai csárda rontotta a hortobágyi vendégfogadó forgalmát, és ezért lebontották) Debrecen városa 20 HBML. DvT. 600. Kadarcs és Látótelek között lévő út. Liszkai Sámuel 1832. 52X14 cm. A kadarcsi és látóteleki csárdák vázlatos alaprajzával, valamint az Elepen és Hegyesen lévő ház utáni földek parcelláival. 136