A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században

A Bíró-féle felmérés szerint

126 a legelő összes területe 39 337 kat. h., a puszta egész területe pedig 42 718 kat. h. A legelőként hasznosított rész minőségi megoszlása:

127 6 077 kat. h. jó legelő 16% 11 677 kat. h. közepes legelő 30% 9 081 kat. h. gyenge legelő 23% 12 502 kat. h. silány legelő 31% Véleménye szerint a jó legelőből 1,5 kat. h., a közepesből 2,0 kat. h., a gyengéből 3,0 kat. h., a silányból 4,0 kat. h. nyújt elegendő takarmányt egy számosállatnak egy 6 hónaposlegeltetésiidényben. Ezt figyelembe véve a város tulajdonában levő legelő állattartó képessége 16 043 számosállat. A városi nyilvántartás szerint ennél jóval több állatot hajtottak ki az egyes években:

128 1912—1941 között évenként a következő számosállat legelt a Hortobágyon: 1912 13 867 db 1914 19 184 db 1929 18 831 db 1930 13 777 db 1931 13 592 db 1932 14 627 db 1933 13 469 db 1934 13 293 db 1935 16 496 db 1936 16 743 db 1937 16 064 db 1938 19 062 db 1939 22 219 db 1940 22 392 db 1941 18 510 db A törzsgulya

129 megalapításának körülményeit a DGE 1879. évi átiratában így indokolja meg: a) a szarvasmarha-tenyésztés hanyatlásának megakadályozása, b) a fajta (magyar szürke) nemesítése. A törzsgulya rövidesen a város tulajdonába került, amit a debreceni gazdák 1922-ben a cifragulya fölállításával kívántak ellensúlyozni. A tenyésztés szakszerűségét szándékozták megoldani az 1882 tavaszán életre hívott szűzgulyával. A tenyésztési színvonal emelését célozta a ciframénes megalapítása is 1875-ben,

130 ahol már kezdettől fogva alkalmazták a kézből való fedeztetést. Az állattartás érdekeiért sokat tett a Hortobágy Intézőbizottság, amely azonban fokozatosan elsorvadt, s 1916. április 30-án tartotta meg utolsó ülését,

131 elveszítve ezzel az állattenyésztés, vele együtt a debreceni gazdák is, egyik fontos érdekképviseleti szervüket. 126 Bíró (1928): 488. 127 Ua.: 462—463. 128 Szakácsi (1958): 18. 129 Ecsedi István: A Hortobágyi Intézőbizottság története. (Db., 1931.) 44—53. 130 Uő.: DGL, 1931. 38—39. sz. 2—3., A lótenyésztésről részletesebben: Surgóth Jenő: Debrecen sz. kir. város törzsménese. Kt, 1925. 1301—1302., Pásztor Ferenc: Megkondul a lélekharang a debreceni híres-neves törzsménes felett. Kt, 1930. 922. Uő.: A debrecen-hortobágyi törzsménes sorsa. Kt, 1930. 1161—1162., Fintha Gábor: A Hortobágy lótenyésztésének története. Déri Múzeum évkönyve. 1975. 341—383., Hetey Sándor György: Debrecen város törzsménesének története 1944-ig. Db., 1984. 63. o. 131 DGL, 1931. 44—45. sz. 3—6. 120