A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században

4. A kultúrközpontok létesítése is a fölemelkedést szolgálja. De ha az öntözés megvalósul,

87 úgy indokolatlan a 12 000 kat. h. kihasítása is. Az 1924 nyarán végzett talajtani vizsgálat

88 nem hagy kétséget afelől, hogy a jobb minőségű szikesek növénytermelésre — szakszerű javítással — alkalmasak, amire példa Karcag határa. A sótartalom a Hortobágyon helyenként alacsonyabb a karcaginál. Azonban a kb. 28000 kat. h.

89 megjavítása — sikeres és tartós —, öntözése reménytelennek látszik. Ezt a területet Bíró János a létesítendő legelőgazdaságok között kívánta szétosztani. Öntözött legelőkben nem dúskált a hazai mezőgazdaság. Kivételt jelent

90 a Békéscsaba határában levő szikes rét és Tisza Kálmán csengődi birtokához tartozó Vadász puszta (Arad vm.). „.. .öntözés mellett szikes talajon a legelő is olyan értékes lehet, mint a rét, ha a legelőgazdaság is hasonló minőségű területeken kellő trágyázással és gyepesítéssel, illetve a megfelelő javítási módokkal és eszközökkel intenzíven gyakoroltatik."

91 A legelőgazdaságok szántóterületein

92 — a 12 000 kat. h. szétosztásából származó — erőtakarmányt (kukorica, árpa, zab), lucernát, lóherét termesztenének. A sós talajon megterem a turkesztáni lucerna is. Kaszálónak is maradna meg legelőterület. A betakarítás után lehetőség nyílna azok legeltetésére is, sőt így г. fektetéssel a trágyázás is megoldódna. Ősszel végeznék a boronálást, egyidejűleg bodorkával (sziki here), szarvaskereppel felülvetnék, majd hengereznék. Számításba veszi a tarlólegeltetést is, esetleg kaszálást — természetesen az időjárástól függően —, aminek takarmányértékét javíthatjuk /íere(mag)-felülvetéssel. Aszály esetén a szántóterület kukoricatarlója, kukoricaszára is segíthet átvészelni a súlyos időszakot. A tanyatelepekkel kapcsolatban

93 — minden gazdaságban legalább egy — nem tartja kizártnak a kertgazdaságot, tejgazdaságot, a baromfifélék közül pedig a liba- és pulykatartást, példaként említve a Bugac környéki tanyavilágot. Vegyük számba Bíró János végkövetkeztetéseit:

94 1. Elveti a Hortobágy jobb részéből a 12 000 kat. h. kiszakítását, parcellázását, bérbeadását, illetve a gyenge terület közlegelőként való külön hasznosítását; 2. A Hortobágy teljes egészében az állattenyésztést szolgálja; 3. A mozgékonyabb gazdálkodás érdekében a kisebb gazdasági egységekre való felosztást szorgalmazza; 4. A szántóföldi művelésre szánt — 12 000 kat. h. — területet a gazdaságok között kell megosztani, ahol úgy gazdálkodnak, hogy ezzel az állattenyésztést és legelőgazdálkodást támogatják, egyúttal gondoskodva az állatok szükségellátásáról, amennyiben ezt az időjárás megköveteli. De nem szabad elhanyagolni a legelőjavítást sem; 5. A Hortobágy hasznosításából a gazdák minél szélesebb körének kell részesedni, megfontolva annak a lehetőségét, hogy az 1913. évi X. te. védelme alatt legeltetési társulatoknak kellene a területet bérbe adni hosszabb időre; 6. Az egyes gazdaságokban létesítendő tanyaközpontok egyúttal kultúrközpontokként is számításba jönnének, melyek a mezőgazdasági kultúrán túlmenően általánosabb feladatokat is ellátnának.. Bíró János

95 javaslata jó néhány pontban összecseng Vinnay Géza 1906-os ter87 Ua.:471. 88 Ua.: 474. 89 Ua.: 475. 90 88.jzet. 91 Uo. 92 Ua.: 482. 93 Ua.:486. 94 Ua.: 486—487. 95 Ujlaky (1972—74): 358. 114