A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

A XVI–XVII. századi magyar pénzverés és nemesfémbányászat nemzetközi numizmatikai konferenci a Déri Múzeumban, 1985. október 26–27. - Molnár László: A XVI–XVII. századi nemesfémbányászat Magyarországon és Erdélyben

möcbányán tartson a bizottság bányabejárást, derítse fel a hibákat, szüntesse be a haszon nélküli fejtéseket; javítsa meg a fuvarozás, a húsellátás, a kocsmatartás és a közellátás hibáit; szüntesse meg a pénzverdéi hiányosságokat, és szabályozza a munkamenetet; Selmecbányán vizsgálja meg a bizottság Felső-Bieber tárna rossz állapotát, a vízgátat és az eredménytelen gazdálkodás okait; Besztercebányán vizsgálják felül a fakereskedelem ügyét; mindhárom kamaránál szüntesse meg az irattárakban és a regisztratúrában elharapózott rendetlenséget.

39 1685. III. 20.

1. Lipót utasítása a szepesi kamara részére: a török kiűzetése után a tisztségek helyreállítására és az üresedések betöltésére vonatkozó rendelkezések, elsősorban a nagybányai arany és ezüst kivitelének meggátlására.

40 1691. XII. 10. Az udvari kamara dekrétuma báró Viechter alsó-magyarországi főkamaragrófhoz: a bányászok közül egyet sem szabad katonai szolgálatra bevonni, a már bevonultakat vissza kell engedni; a bányavárosokban nem szabad katonai toborzást tartani.

41 1696. III. 12.

1. Lipót utasítása az erdélyi kincstárnokhoz: az adók behajtására és a kincstári javak jó kezelésére nagy gond fordítandó, mert pénz nélkül nincsen állam; a kincstárnok ügyeljen arra, hogy a bányászokat ne terheljék túl, mert elhagyják a bányákat; az aranymosással foglalkozó cigány bányászokat meg kell védeni, elő kell segíteni a kocsmák, hússzékek működését.

42 1698. VII. 18.

1. Lipót szervezési utasítása a nagybányai és felsőbányai bányászat, valamint a nagybányai pénzverde számára: az igazgató feladata az egész bányászat és kohászat, valamint a hozzá tartozó gazdaság vezetése, a termelt arany, ezüst és egyéb érc elszámolása, beváltása és a bányatized beszedése, köteles fegyelmet tartani, és a bányabíráskodásnak érvényt szerezni; az erdőket megóvni a pusztítástól, az alkalmazottakat felesketni, a tehetséges fiatalokat kiképezni, új teléreket felkutatni, hasznos beruházásokat eszközölni, a vízveszély ellen mindent megtenni, bányanaplót vezetni stb. Hasonló részletességgel intézkedik a pénzverőmester, a bányamester, a könyvelő, az írnokok, a munkafelügyelők kötelességeiről.

43 A felsorolt néhány rövid okmánykivonatból ismeretessé válik bányászatunk sok gondja, problémája, gazdasági helyzete és technikai színvonala, de jól érzékelhető az is, hogy az uralkodó körök milyen roppant nagy jelentőséget tulajdonítottak a magyarországi nemesfémtermelésnek. Nemesfémbányászatunk mennyiségi adatait csak becsülni tudjuk. Több neves kutató következtetése, számítása szerint a mohácsi vészt megelőző 200 év alatt, 1325—1525 között Magyarország területén éves átlagban 1500—1600 kg aranyat, 8—10 000 kg ezüstöt bányásztak. Ez a mennyiség az európai termelésnek aranyban mintegy 40%-át, ezüstben a 30%-át jelentette. A mohácsi sorsforduló előtt az ország behozatala 80%-át ércbányászatunk bevételével egyenlítettük ki.

44 A XVI. század második felében mind a királyi Magyarország, mind az erdélyi fejedelemség bevételének 30—35%-a származott a montanisztikumból, melynek 3

/

4 részét a pénzverés adta. Ezek a számadatok magukban is bizonyítják nemesércbányászatunk fontosságát. A gazdasági élet fejlődésére jelentős hatása volt annak is, hogy a bányavállalatokhoz különféle kiegészítő és ellátóüzemek tartoztak: erdőgazdaságok, műhelyek, fűrészüzemek, lőpormalmok, üveghuták, kőfejtők stb. A hegyes-völgyes, terméketlen vidékek benépesültek, a bányászok élelemmel, ruházattal, egyéb szükségleti cikkekkel való ellátása mozgásba 39 Schmidt i. m. IV. 669—683. 40 Schmidt i. m. VI. 407—408. 41 Schmidt i. m. V. 420. 42 Schmidt i. m. V. 468—472. 43 Schmidt i. m. V. 477—585. 44 Hóman—Szekfü: Magyar történet. II. (Bpest, 1936.) 109—110. 631