A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

A XVI–XVII. századi magyar pénzverés és nemesfémbányászat nemzetközi numizmatikai konferenci a Déri Múzeumban, 1985. október 26–27. - Molnár László: A XVI–XVII. századi nemesfémbányászat Magyarországon és Erdélyben

15. ábra. Az első bányabeli robbantás a bányamunkások tradicionális gyakorlatában, ügyességében, szakképzettségében találjuk meg. Agricola De re metallicájából ismert bányagépeket, berendezéseket, kohászati olvasztási és fémelválasztási eljárásokat alkalmazták. A technikai megoldások fejlettségére jellemző, hogy Selmecbányához fűződik ebben a korszakban a világ első bányabeli robbantásának elvégzése. A szélaknai Felső-Bieber táróban Montecuccoli Jeromos, a Brenner-szövetkezet főrészese hívása, majd megbízása alapján Weindl Gáspár tiroli származású vájár — aki a háborús időkben „minás", aknarobbantó tűzmesterként katonáskodott —- 1627. február 8-án az üzem tisztviselői és a bányabíróság küldöttei jelenlétében végezte el a robbantást. A kőzetek megbontása a legnehezebb föld alatti fizikai munka. Az ékkel és kalapáccsal vésett vágatokban egy év alatt 18—25 métert haladtak előre, amint azt számos ókori és középkori fennmaradt vágat kemény kőzetfalába vésett jelek mutatják ma is, szerte a világon. A vágatok mérete a lehető legkisebb volt, 160—170 cm magas, 70 cm széles. A szűk vágatokban 0,1 m

3-es facsilléket alkalmaztak, a víz elvezetése és a levegőellátás korlátozott volt. A lőporral való robbantás után a vágatok előrehaladási sebessége egyszerre 8—10-szeresére növekedett, a vágatok szelvénye háromszorosára nőtt. Javultak a vízemelés és a szellőztetés viszonyai, a szállítócsillék űrtartalma 0,5 m

3-re növekedett.

8 A bányabeli robbantás a legnagyobb hatású műszaki újítások egyike, mely a bányák termelékenységét megsokszorozta. A veszélyesnek tartott eljárást mindenhol lelkiismeretesen jegyzőkönyvezték, így az írások alapján követhető, hogyan terjedt el Selmecről Észak-Ma8 Faller J.: Adatok a bányabeli robbantás fejlődéstörténetéhez I—

II. — Bányászati Lapok 94. évf. (1961) 6. sz. 421—429. és 7. sz. 472—477. 623