A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

A XVI–XVII. századi magyar pénzverés és nemesfémbányászat nemzetközi numizmatikai konferenci a Déri Múzeumban, 1985. október 26–27. - Kahler Frigyes: Pénzkibocsátás és szuverenitás Erdélyben a XVI–XVII. században

Kahler Frigyes Pénzkibocsátás és szuverenitás Erdélyben a XVI—

XVII. században Történészek és jogászok közt nem szokatlan dolog, hogy vannak kérdések, amelyekhez évszázadok múltán is napi problémák kapcsolódnak. Ilyenek különösen a történetikorszak-meghatározások, valamint azok az alapvetően államjogi kérdések, amelyek az egyes államok szuverenitási körének tisztázását érintik. Amikor Gerhardt Hochstrasser a Geldgeschichtliche Nachrichten és a Money Trend hasábjain kemény szavakkal bírálta Huszár Lajos Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute című könyvét, szemére vetve, hogy II. József korától az Erdélyben vert pénzeket magyar verétként katalogizálja, nem kevesebbet állít, mint hogy Huszárt „nemzeti büszkeség vezette, és lehetetlen logikával a magyar pénzverést Erdélyben mindjárt 100 évvel idősbíti".

1 Hasonló állásponttal találkozunk a magyar irodalomban is. így a Pénzkibocsátás Magyarországon című, 1978-ban megnyitott kiállítás katalógusában (p. 13). A kérdés jelentősége túlnő egy katalógus korszakbeosztásának helyességén — s természetesen nem azért, mert bárkiben, aki elfogulatlanul vizsgálja Huszár Lajos hatalmas életművét, a legcsekélyebb nyomát is fellelhetné bármilyen nacionalista indulatnak —, mivel a helyes válaszban benne rejlik Magyarország alapvető államjogi viszonyainak egyik sarkalatos kérdése. G. Hochstrasser a választ —• minden forráselemzés és jogértelmezés nélkül — abban véli felismerni, hogy Erdély a török kiűzése után közvetlenül „császári vezetés" alá került a Diploma Leopoldinum rendelkezései szerint. Ezt a helyzetet rögzíti a karlócai béke, s ezzel Erdély 1848-ig nem volt a magyar királyság része. Erre utal — álláspontja szerint — az 1848-as magyar polgári forradalom tizenkét pontjában szereplő uniókövetelés is. Kérdés: igazolják-e a történeti források ezeket az állításokat, továbbá helyes-e az a jogi álláspont, amely a „császári vezetést" azonosítja azzal, hogy a magyar korona szuverenitása nem terjed ki Erdélyre. A kérdésfelvetés egyébként indkolt, mert történelmi tény, hogy a középkori magyar állam széthullása után — ha korlátozott szuverenitással is — az önálló Erdély mint állam létrejött, majd léte — az erőviszonyok alapvető változásával — megszűnt. Indokolt ezért vizsgálni, hogy az államterület milyen szuverenitás alá került, más szóval, hogy a „császári vezetés" a német-római császári birodalom szuverenitásának kiterjedését jelentette-e, vagy a császári címet és koronát birtokló magyar királyok e minőségükből eredően birtokolták és kormányozták Erdélyt. Röviden tekintsük át Erdély közjogi helyzetét! A magyarság Erdélyben való megtelepedésére nézve tény — bár eltérő nézetek terjedtek el —, hogy az 895—900 között lezajlott honfoglalás folyamatában 895—896-ban a hét törzs („hét úr") mindegyike rendelkezett ideiglenes szálláshellyel.

2 Nem sokkal ezután a „gyula" méltóságot viselő törzsfő végleges letelepedése mutatja, hogy Erdély jóval a királyság megalapítása előtt — megelőzve az egykori Pannóniát — magyar fennhatóság alá került. 1 Gerhardt Hochstrasser: Geldgeschichtliche Nachrichten 1980. VII. 207 = Money Trend 6/1980. 9. 2 Magyarország története I. (Szerk. Bartha Antal) 610—613. 597