A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Mészáros Béla: Eszperantizmus Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében

városban teljesen népszerű és a sajtó kedvezően viszonyul hozzá, sok cikket közöl az eszperantóról" (10). A munkáscsoportban nemcsak nyelvtanítás folyik, hanem a munkások osztálytudatra és politikai ismeretekre való nevelése is. Éppen ezért ez a csoport igen hamar felhívta magára a rendőrség állandó figyelmét is. Ennek ellenére a munkás eszperantó mozgalom igen erősen beépült a munkásmozgalomba. Tagjaik tudomást szereztek egymás tevékenységéről más városokból is. Sokan részt vettek országos munkás rendezvényeken (7—8, kép), így a kommunista eszperantisták pünkösdi konferenciáján Budapesten a Jánoshegyen 1932-ben. Közöttük volt a debreceni Tóth László is, (az ülő sor baloldalán az első). A munkáscsoport tevékenysége igen sokoldalú volt, főként kulturális, de sport és természetjáró is. Levelezésbe kezdtek a szovjet eszperantistákkal is, tőlük tudták meg az igazat a Szovjetunióról. A munkáscsoportban folyó eszmei nevelés elég nagy tömeget vonzott magához, így 1928-ban a létszáma elérte a 75 főt, ebből legalább ötvenen jól beszélték a nyelvet. így ez a tevékenység nem maradt észrevétlen a rendőrség előtt sem. Miután a mozgalomban több antifasiszta munkás is részt vett, így Végh Dezső, Tóthfalusi Sándor, Tóth László, Tóth Mihály és mások, az érdeklődés egyre inkább a csoport felé irányult. Miután a HESL Budapesti szervezetében is nagy számban vettek részt kommunisták, közöttük a legismertebbek voltak pl. Hámán Kató, Batta József, Szerémi Borbála, Berger Irén, Fürst Sándor, Kilián György, Rózsi Sándor, Kulich Gyula, Stromfeld Aurél és sokan mások, a rendőrség az egész munkás eszperantista mozgalmat kommunista szervezkedésnek tartotta és ezért a belügyminiszter 1934-ben betiltotta. így került a betiltási listára a debreceni csoport is. A csoport pénztárosát, Tóthfalusi Sándort a rendőrség letartóztatta, a csoport vagyonát és gazdag könyvtárát elkobozta. Igaz a könyvek egy része az antikváriusokhoz került és azt a tagok visszavásárolták. A csoport legöntudatosabb és legharcosabb tagjai az új körülmények között új lehetőséget kerestek. Egy részük beépült a legális szervezetekbe, pl. a Természetbarát Szövetsébe, míg mások illegálisan folytatták tevékenységüket. Ezek közül a legismertebbek voltak Végh Dezső, Tóth László, Tóth Mihály, Ágoston János, Röszler János, Faragó Endre. Tóth László és Kiss Lajos tagjai voltak az illegális SAT-nek (Sennacieca Asocio Tutmonda), amely az egyik legbaloldalibb szárnya volt az eszperantó mozgalomnak és igen sok országban valóban fedőszerve volt az illegális kommunista pártoknak. A Szovjetunióban igen erős eszperantista szervezet volt és 1937-ig igen eredményesen működött, könyveket, szótárakat adott ki és terjesztette az ismereteket az akkor teljesen körülzárt Szovjetunióról. 1937-ben a Szovjetunióban a munkás eszperantó mozgalom, így a SEU is, különösen annak kiemelkedő vezetői mint E. K. Drezen, a Legfelső Tanács titkára (1921—24-ben) a törvénysértések és a személyi kultusz áldozataivá váltak. Ennek később igen súlyos következményei voltak a magyarországi eszperantó mozgalomra nézve a Rákosi klikk vezetése idején. A polgári eszperantó csoport Debrecenben egészen a felszabadulásig működött, de a második világháború alatt működése nem volt kívánatos. A 20-as, 30-as évek kiemelkedő eszperantistája volt a már korábban említett Mátyás József (1899—1941) is. Árvaházban nevelkedett, tanító lett, a görög katolikus iskola kántortanítója. 1927-ben sajátította el mesterfokon az eszperantót. Ettől kezdve 14 éven át, egészen a haláláig tanította a nyelvet, összesen 24 tanfolyamcsoportot vezetett (9. kép). A felszabadulás előtti eszperantisták nagy része volt tanítványa, köztük fia is, szintén Mátyás József, aki jelenleg a MESZ Vasutas Szakosztálya Debreceni Csoportjának is az elnöke, közel 20 éve. Mátyás József kiváló műfordító is volt. Az eszperantó himnusz magyar fordítása és a magyar himnusz eszperantó fordítása is az ő nevéhez fűződött. Rengeteg népdalt, magyar nótát, cserkészdalt is fordított eszperantóra. Sok közülük még ma is megtalálható a világ eszperantó dalgyűjteményeiben. Emellett a Budapesten 1938-ban tartott Eucharisztikus Világkongresszusra lefordította eszperantóra Sík Sándor költő kongresszusra írt himnuszát eszperantó nyelvű imakönyvet készített. Közismert volt az ún. Túrán kutatása, sőt újságot is 539