A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Mészáros Béla: Eszperantizmus Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében

lingvo Esperanto). Ezzel a könyvével Bolognában nemzetközi díjat nyert. Még ebben az évben, 1910-ben kiadta eszperantóul az „Öröknaptár a Julianus és Gergely naptárak alapján és valami az egyetemes naptárról" (Poricama kalendaro, sur la fundamento de la Juliana kaj Gregoriana kalendaroj, kaj io pri la universala kalendaro) címen. Érdemes megjegyezni, hogy mindez 3—4 évvel azután íródik a nemzetközi nyelven, hogy dr. Török Péter azzal megismerkedett. A nemzetközi nyelven írt munkái révén nemcsak az akkori Magyarországon vált híressé, hanem az egész eszperantó világban. Ennek egyik legnagyobb elismerése az volt, hogy a nagyhírű párizsi Eszperantó Intézet Nyelvi Bizottsága (Lingva Komitato de la Esperanto Instituto) is tagjai közé választotta első magyarként. Az első világháború alatt még elkészítette a „Teljes Magyar—Eszperantó szótár"-t (Plena Hungara Esperanto Vortaro), amit már pénzügyi okokból nem tudott kiadni, mert 1913-ban nyugdíjba vonult. A debreceni eszperantizmus felvirágzása kétségtelenül dr. Török Péter korára esik. De dr. Török Péter hű maradt a mozgalomhoz egészen a haláláig, ameddig fizikai ereje megengedte el is járt az összejövetelekre, de erkölcsileg és tanácsokkal egyaránt támogatta a polgári és a munkás eszperantó csoportokat. A polgári csoport fel is vette Török Péter nevét. Az első Eszperantista debreceni csoport hanyatlása már az első világháború alatt megkezdődött. Ennek egyik oka volt Rajczi áthelyezése, ill. Sáfár katonai behívása, bár a csoport több tagja is részt vett a háborúban. A fő ok mégis az egyre növekvő nacionalista hangulat volt, amely a háború alatt a hazafiság álarcába burkolta magát, nem volt összeegyeztethető az eszperantisták által képviselt nemzetköziséggel. Végeredményben a mozgalom stagnált, vagy hanyatlott. A Tanácsköztársaság alatt a mozgalom újra fellobbant. 1919 tavaszán dr. Békés Kálmán tanfolyamára 260 személy jelentkezett és többségük eredményesen el is végezte azt (9—10). Ebből is látszik, hogy a burzsoá nacionalista uszítás nem tudta elpusztítani a nemzetközi érzés és a nemzetközi nyelv iránti szimpátiát Debrecen lakosaiból. A kor eszperantistái lelkesedéssel támogatták az új és szabad rendet, amit igen korán megbuktatott az Antant—román intervenció. A bukás után az eszperantisták közül sokan visszavonultak. A munkás eszperantisták különösen, hiszen ők kettősen is meg voltak félemlítve, elsősorban mint a megbukott osztály tagjai, másrészt mint az internacionalizmus eszméjének hordozói. A „nemzeti" Magyarországon az internacionalizmus árulásnak számított. Jól tudott, hogy a 25 éves ellenforradalmi rezsim Trianont is a Tanácsköztársaság nyakába varrta. Ez a rezsim az utódállamokkal is hadilábon állt, szította ezen nemzetek ellen a gyűlölködést. A lassú újjáéledés kizárólag csak nyelvi célokat tűzhetett ki maga elé. 1922-ben leteszperantista dr. Berki Géza, aki a Hajdú vármegyei ítélőtábla iroda igazgatója volt. Hoszszú évtizedeken keresztül ő biztosította az összejövetelek helyét és személyében nyújtott politikai biztosítékot az államhatalom felé. Újabb személyek kapcsolódtak be a mozgalomba, közöttük két orvos, dr. Zempléni Vilmos és dr. Gyulai Kálmán, dr. Kovács Gábor egyetemi tanár, Mátyás József görög katolikus tanító, Kiss Terézia tanárnő és sokan mások (11). A 20-as évek egyik kiemelkedő eseménye volt Cseh András eszperantista paptanár debreceni látogatása 1925-ben. Az általa kidolgozott ún. „Cseh"-módszer a mai napig a legeredményesebb tanítási módszer. Hollandiában ma is működik az ún. Cseh Intézet, ahova az egész világról járnak továbbtanulni. Cseh neve a nyelvoktatásban olyan, mint Kodály neve a zeneoktatásban. Sajnos Magyarországon az eszperantistákon kívül alig tudnak róla valamit. Debrecenben Cseh hatására fordultak újra a munkásság felé, ugyanis az addigi polgári mozgalomban úgy gondolták, hogy nyelvtanítás csak legalább középfokú képzettségű szinten lehetséges. Cseh András módszerét számtalan országban kipróbálták, különösen nagy sikereket ért el a balti és a skandináv, valamint a Benelux államokban. Miután munkáscentrikus volt, elkerülhetetlenül kapcsolatba került a szociális mozgalmakkal is, éppen tanítványai révén, ezért őt a 30-as években a pápa meg is fosztott egyházi rangjától, ill. papi működésétől. Ezt csak XXIII. János pápa idején kapta vissza. 537