A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Gazdag István: Az első nyilvános olvasóterem Debrecenben

megőrizni, a közönség számára hozzáférhetővé kell tenni: gondoskodni kell arról, hogy a nemzeti közkincsek köztulajdonná is váljanak". A könyvtár iránti igényt a nyilvános olvasóterem látogatószámának egyenletes növekedése egyértelműen bizonyította. Az olvasót elsősorban a városi közönség köréből keresték fel, de szép számmal akadtak látogatók az ország más tájairól, sőt külföldről is. Mindezek alapján az egyházkerület úgy határozott, hogy a „.. .nagykönyvtárt újra rendezteti, a könyvek katalógusát elkészítteti, a ritkább és kisebb kéziratokat kiadatja, a képtár és a többi gyűjteményeket a közönség számára hozzáférhetőbbé teszi, a nyilvános olvasótermet a mellette lévő tanári olvasó helyiségével kibővítteti, s hogy Debreczen városát a nyilvános könyvtár és olvasóterem pártfogásba vételéért megkeresi". A püspök levelében felsorolta azokat a fejlesztési célokat, amelyek megvalósításához a város anyagi támogatása nélkülözhetetlen: naponkénti nyitva tartás, hír lapkönyvtár létesítése, egy könyvtártiszt és egy könyvtárszolga beállítása. Mindezen célok elérése érdekében évi 2000 forint rendszeres támogatást kért Kiss Áron püspök a városi tanácstól. Az első reagálás, amelynek forrása rendelkezésünkre áll, a főszámvevő tanácshoz intézett levele. Szabó József indulatosan tiltakozott az egyházkerület újabb kérelme miatt. Bevezetőjében utalt arra, hogy az egyházkerület eddig „.. .hol 200, hol 300 frtot kért évenként..., ezeket az összegeket a város rendszeresen folyósította..." A tetemes pótadó kivetése ellenére „...sem vagyunk képesek városunk fejlődését elősegítő kultúr intézményeket létesíteni, nem vagyunk képesek a közegészség biztonsága érdekében -— úgy szólván mit sem tenni, akkor jön a tiszántúli ev. ref. egyház-kerület, hogy a könyvtárát..." fejlesszük és évenként 2000 forinttal támogassuk. Ezt az összeget csak a lakosság újabb adóztatásával lehetne biztosítani, „.. .ilyenért pedig a város lakosságát terhelni nem szabad". A főszámvevő arra is felhívta a tanács figyelmét, hogy indokolt lenne már egy városi könyvtár felállítása is a városházán, „.. .oly terjedelmesek a közigazgatási törvények s annyiak a törvényből kifolyó utasítások, hogy azoknak összegyűjtése... hozzáférhetővé tétele..." égetően szükséges. Befejezésként felidézi, hogy amikor az egyházkerület felvetette az egyetem létesítésének gondolatát, a törvényhatóság egy emberként szavazott meg 200 000 forintot. A főszámvevő ma nagy eszmék támogatásától nem zárkózik el, de „.. .a kért 2000 frtal megterhelni a lakosságot nem látom sem tanácsosnak még csak czélra vezetőnek sem".

18 A vezető tisztviselő határozott véleménye ellenére a városi tanács a jog- és pénzügyi bizottság javaslatára 1898 januárjában úgy döntött, hogy az évi 300 forint segélyösszeget a rendkívüli költségvetésből 500 forinttal megemeli. Az elkövetkezendő két évben viszont már 800—800 forint segélyt állít be a költségvetésbe. Debrecen város 1901. évi költségvetésében viszont már 1600 forint szerepelt. Az egyházkerület 1885-ben fordult először a városhoz, hogy közös erővel fejlesszék és egyben a város lakossága számára nyitottá tegyék a főiskola könyvtárát. A századfordulóra a szándékok találkoztak, az anyakönyvtár életében új szakasz kezdődött, és ezzel Debrecen lakossága is sokat nyert. 18 HBML. Uo. 13 422/1897. 1897. december 6. 524