A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)

bus gallicus" gyűjtőnév alatt összefoglalt nemi betegségek kezelésére kiterjedten alkalmazták is azokat. Hatvani István is Diószegi Mihály Uramnak, Csokonai apósának, aki vérhasban szenvedett 1871-ben, Girolamo Fracastorio

1 nagy hírű páduai orvosprofesszor által kommendált „Electuariwn Diascordium" (23) tartalmú orvosságot rendel, a terápiát bélbevonó szerrel, étvágyjavító cseppekkel és savanykás főtt vízzel kiegészítve. Az eredmény: „.. .megállott á Vérhas és taknyos materia, tekerés és facsarás és á végbél keserves fájdalma", jegyezte fel a kirurgus. De ennek dacára a betegség miatt legyengült idős emberen már ez sem tud segíteni, Diószegi Mihály 71 éves korában elhunyt (5—28., 29., 30., 31. számú rp.). Electuariumot rendel az orvos a betegének egy másik recepten is. Erről a következőket írja Csokonai: „Napjában négyszer végyen bé egy kisded szerecsendiónyit. NB. Dr. Weszprémi István úr rendelése fene ellen: mint 26-a Maji, 1785-ben, Csizmadia Kardos Istvánnak rendelt, á kinek partes genitaliaját (nemi szervét) megette a fene" (5—42. számú rp.). Az 1729-es Dispensatorium Viennensében és a Pozsonyi taksában is az electuariumok csoportjában találjuk a „Confectio", valamint a „Theriaca" elnevezésű gyógyszerkészítményeket. A confectio (készítmény), hasonlóan az electuariumokhoz, sűrű pép- vagy kenőcs(lekvár-) állományú, belsőleges használatra készült gyógyszerforma, melynek nagy gyógyhatást tulajdonítottak. Nagyszámú, különböző eredetű finom poroknak és folyékony vagy félsűrű anyagoknak, mint pl. cukros gyümölcslevek, szörpök, mézek, sűrű kivonatok, nyákok, ritkábban olajok vagy balzsamok összekeverésével és rendszerint főzéssel készültek. A theriaca (térjék) ugyancsak az electuarium egyik, de annál jóval hatásosabbnak tartott változata, ősrégi, már az ókorban is ismert, későbben is kiterjedten alkalmazott, igen kedvelt gyógyszer volt. Valószínűleg Mithrídates (i. e. 131—61.) kis-ázsiai pontusi király védelmére készített és későbben Néró testőrorvosa, Andromachus által továbbfejlesztett, csodás hatással felruházott, képzeleti szupergyógyszer, alexipharmacon (minden mérgek ellenmérge), antidotum universale (24). A korabeli feltételezések szerint a mérges és veszett vadállatok harapását is meggyógyította, innen a görög neve: therion=vadállat. Évszázadokon át nagyra értékelték és becsülték. Misztikus és babonás hiedelmekkel vették körül, és ez a külsőségekben is megnyilvánult. A világ majdnem minden gyógyszerkönyvében hivatalosak voltak. Gyakran 60—70-féle szerből készültek (pl. a „Theriaca Andromachi") (23), melyek között a gyakrabban előforduló szerek az ópium, különféle drágakövek porai, szárított és porított vipera pora stb. voltak. Készítésük nyilvánosan, nagy ünnepélyességgel történt, rendszerint orvosok és a városi magisztrátus jelenléte és felügyeletemellett (25). A készítés nyilvánosságát és ellenőrzését hazánkban az 1644. évi Lex Sanitaria Ferdinanda törvényesen is előírta (26). Nem is tudta minden patika előállítani. Velencéből, Firenzéből, későbben Nürnbergből vagy Bécsből szerezték be. A patikákban a terjékek standedényei díszhelyen állottak (27). 7 Fracastoro Girolamo (1483—1553) olasz orvos, fizikus, csillagász. A páduai egyetem tanára. Az első jelentős epidemiológus. Tőle származik a vérbajnak syphilis neve. Az általa összeállított Electuarium Diascordium (DP. V. 63. old.) egyebek között tartalmazott: krétai ezerjófüvet (Herba Dictamni Creteci), amelynek varázserejű gyógyhatást tulajdonítottak. Semen Acetosae-t, a sóska (Rumex acetosa) magját, amelynek főzetében antibiotikus anyagokat mutattak ki (Melius J. Péter: Herbarium). Ópiumot stb. 499