A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

szigorúsága nyilvánult meg, és Mata bebizonyította, hogy bármennyire vaskosak is vonalai, rusztikusak az alakjai, erőteljesek fehér és fekete foltjai, tud ő ura lenni az elegáns, vékony vonalnak is. Ugyanez áll a Békaegérharchoz készült egyetlen fametszetre is, amely a Kner Imrével való levélbeli eszmecsere alapján formálódott ki végül is vonalasán. Az előző években született illusztrációk — A nagyidai cigányokhoz, Fazekas Mihály Ludas Matyijához, Arany Toldijához — sokkal zsúfoltabbak, az alakok meg tömörebbek és zsugorodottak. Rajtuk a külső hatás nyoma elsősorban a kortársi festői fametszet részéről állapítható meg, mert az Exodus kiadó, személy szerint Szabó Imre aligha befolyásolhatta őt ebbe a festői irányba. 1939-ben jelentek meg Fazekas Mihály Ludas Matyijához készült fametszetei az Exodus kiadónál (készült a debreceni Nagy Károly nyomdájában). A fedélen nyomott metszeten kívül tíz illusztráció a szöveg között jelent meg, különös rendezésben, mert néhol kettő is követi egymást, máshol pedig magányosan állnak a metszetek. Valamennyi a fekete-fehér éles ellentétének, az ebben rejlő lehetőségeknek teljes kiaknázásával, festői hatásokkal készült. Ezeken a metszeteken is, mint szinte valamennyin, amelyen embert ábrázol, öregesen eltúlzott figurákkal találkozunk. Ebben a Ludas Matyi-figurában, szemben a Húsz fametszetű könyvjegy... Matyijával, nyoma sincsa a Matyi-szerű fiatalságnak. Föltűnő ez, mintha vékony alakokban képtelen lett volna kiélni duzzadó tehetségét, mindent vaskossá formált. Többnyire fekete háttérből fehér foltokkal formálja alakjait, de vonalas árnyékolással is él valamennyin. A nagy felületű, síkszerű dekorativitás eddig sem jellemezte Matat, ezeken az illusztrációkon pedig éppen nyoma sincs. A fehér foltokat szinte a végsőkig fölaprózza, ezzel ér el drámai hatást, nem a helyzetekkel és az alakokkal. Vagyis a kifejező vonal és folt drámaisága nem fedi a cselekmény mozgalmasságát. Amellett mint illusztrációkról meg kell állapítani, hogy súlyos, fekete foltjukkal megbontják a különben is füzetszerű könyv egységét, a szövegtükör és az illusztráció ezért nem olvad össze a könyvművészetben nélkülözhetetlen egységgé. Keretezett fametszet díszíti Fehér Gábor Az utolsó nagybotos, valamint az Obsidio Patakiana című, 1940-ben az Exodusnál megjelent kötetek fedelét is. Mindkét metszet zsúfolt kompozíció, és a regény cselekményéből merített témát ábrázol. Az Obsidio Patakiana fedelére Mata fába metszette Fehér Gábor aláírását és monogramját, de az aláírás mesterkélten került a fedélre, a monogram pedig jellegtelen, mintha Mata sem lelkesedett volna az effajta megoldásért. Valószínűleg ő rajzolta a címszövegek bötűit is, mintegy önkéntelenül is igazolva azt, hogy a rajzolt bötű a lehető legritkább esetben éri el az acélba vésett bötű szépségét. Az övé sem érte el. 1941-ben jelent meg Arany Toldija Mata 12 fametszetével (a fedél fametszetét ifj. Mata János készítette). Egy kivételével valamennyi 138 x 99 mm, egyedül a 4. énekhez készült kisebb egy mm-rel. A kiadványt igen gyenge papirosra nyomták, s a nyomatok sem sikerültek, emiatt Matának joggal ment el a kedve az illusztrálástól (1. 3. lev.), noha rövidesen mégiscsak visszatért hozzá. A Toldi-metszetek némi formai változást mutatnak a Ludas Matyiéhoz képest. Ezeken ugyanis kevésbé aprózta föl a felületet a fény-árnyék, a fekete-fehér eszközeivel. Több a szálkás elem a rajzokon. Legegységesebb, mert stílus tekintetében is a leghiggadtabb illusztrációsorozata NagyKállói Fényes István verses Krónikájához készült. (Az Exodusnál jelent meg 1943-ban.) A 12 metszet, amit az év egyes hónapjaihoz készített, Mata művészetének valamennyi vonását sűríti, s némelyik a fejlődés további útját is sejtetni engedi. Egyrészt a kompozíciók kevésbé zsúfoltak, a fekete-fehér aránya a fehér javára némileg módosul, egyes lapok sokkal levegősebbek, az ismert motívumokból, rekvizitumokból kevesebbet látunk, bár az alakok ezeken is a Matánál megszokott régieskedő öltözetekben jelennek meg. Egyiken-másikon több a vonalas elem, kevesebb a fekete folt, a szélek nyitottak. A hónapok történéseit megörökítő metszetek fönti jellemzése alól csak a februári, márciusi, áprilisi lapok kivételek. 418