A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

sonló ballusztersorral készült. A pártafal függőleges tagozása követi az alatta lévő homlokzati oszlopállásokat a torony pilléreivel egyező kiugrásokkal. A pártafal lezárásaként alkalmazott kővázákat pedig a Péchy-féle kupola dobrészének lezárásánál találjuk meg. A Péchy tervén feltüntetett, szabadon álló kettős sarokoszlopokat még Hild János javaslata alapján a tervező tudtával és hozzájárulásával hagyták el a kivitelezés során, kinek a szakvéleményét az egyház vezetősége az építkezés megindulásának kezdetén kikérte. Elmaradásával kellemesebb, nyugodtabb megjelenést nyert a főhomlokzat timpanonnal kiemelt, hangsúlyos központi része. A fenti leírásból kitűnik, hogy az eredeti terv — ha időközben változást is szenvedett, amely nem volt mindig káros a templom végső kialakulására — megvalósult (11. kép). A módosítás sokszor indokolt volt, bár azt legtöbbször a szükség, valamint egyéb körülmény hozta is létre. A kollégiumra néző hátsó homlokzata, amely szoros összhangban áll a főhomlokzattal, lenyűgöző megjelenésével minden bizonnyal változtatás nélkül, az eredeti terv szerint készült el (12. kép). Ma már —• feledve az építés során előállott akadályokat — jelenlegi sajátos megjelenésével él a szemlélő emlékezetében a debreceni Nagytemplom, az Alföld egyik legszebb klasszicista műemléke. Bátran állíthatjuk, hogy éppen az ismertetett, néha gyökeres változásokat kiváltó igen sok vita következtében lett a templom ilyen jellemzően egyedi alkotássá. Az épületnek vagy egyes részletének idegenben való ismétlődése ezért vált ki fokozott érdeklődést nemcsak a szakemberben, hanem az egyszerű szemlélőben is, mint azt a nagybányai református templomtorony kialakításánál vagy a kolozsvári Magyar utcai református templom alaprajzi elrendezésénél és külső megjelenésénél látjuk, amelyeknek létrejöttét számtalanszor hozták már kapcsolatba Péchy vei. Tüzetesebb vizsgálata feltétlenül szükségesnek látszik. Debrecentől távol, Erdély északi határán, a Zazár-patak Alföld felé Iankásan kitáruló völgyében fekszik az Árpád-házi királyok által még a XII. század közepén alapított ősi bányaváros, Nagybánya. Közel északra Péchy Mihály születési helyétől és ősi családi birtokától. Nevét gyakran emlegetjük a megújuló magyar művészet bölcsőjeként a XIX. század végén létesített művésztelepen dolgozó festőművészek igen eredményes új irányzatával kapcsolatban. A festői környezetű város hosszú időn keresztül adott szállást a szabadba vágyó s a természetet kedvelő legnagyobb magyar képzőművészeknek. A hegyektől övezett település régi városrészének központjában áll — utcasorba építve — a református templom épülete. A lakóépületek közé hosszan benyúló egyhajós templom utcai végfalának közepén a bejáratot is magába foglaló, szokatlan tömegű, klasszicista elemekkel díszített torony helyezkedik el, erőteljes félgömblezárású toronysisakkal. Építészeti kialakítása eltér a létesítésének idején általában használatos s különösen Erdélyben szokásos, felfelé törekvő karcsú toronykiképzésektől. A figyelmes szemlélőnek, aki valaha is látta természetben, fényképen vagy más ábrázolásban a debreceni Nagytemplomot, annak azonnal feltűnik e torony kiképzésével való nagyfokú hasonlósága. Első látásra talán csak a debreceni Nagytemplom jellegzetes széles állású két tornya által kialakított, hosszan elnyúló homlokzati kép hiánya jelentkezik a szemlélőben az előtte fekvő nagy térrel, s aztán egy megmagyarázhatatlan kutatóérzet keletkezik a Nagybányán látható egyedülálló torony megjelenésében. De a szokatlan kép hatására önként felmerül a nézőben a gondolat, hogy miként jöhetett létre ez a jellegzetes hasonlatosság, amely egy különös körülmények között keletkezett egyedi alkotással mutat szoros kapcsolatot. Mint ismeretes, Péchy Mihály a debreceni Nagytemplomtorony formaképzésénél szakított a barokk és copf stílus eddig használatos torony végződésével, és e klasszikus elemeket tartalmazó zömök toronytestet egy emelt félgömbvégződésű sisakkal zárta le. Sőt az óralapot is a korábbi gyakorlattól eltérően nem a torony falazatában, hanem a bronzlemezzel borított sisak végződésben helyezte el. Ezt a szokástól eltérő megoldást a magyarországi jelesebb templomok közül eddig csak a kassai dóm gótikus templomtornyánál találjuk meg, amely azonban semmi formai hasonlóságot nem mutat. Mint isme396