A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

Templomok pedig ennél mind magasabbak. A Szt. Péter Templomának belső magassága Rómában 72 ölnél több. A pap szavát nézve semmi féle boltozat jobban azt ki nem fogja adni, mint egy ilyen fából egész kerekségre csinált bolt..." Majd a levele végén megjegyzi, hogy „Én ugyan az Eklésiának hozzám való jó indulatját és szívességét az által adott 24 aranyat érő Papiros elvételével igen köszönöm, de sajnállanám, ha az Eklésia azt gondolná, hogy az efféle serken tgetések nélkül a mennyiben tőllem kitellik ez építkezésekben segíccségökre lenni nem akarnék. Nekem elég jutalom, ha látom a hazámban a mesterségeknek előmenetelét és a Culturának bevitelét." Ez újabb kerek templom tervén bár már határozottan felismerhetjük a klasszicista stílustörekvéseket, mind a templomtest, mind a toronyfalak homlokzatán a barokk, illetve copf stílus hatása még érezhető. A toronysisak kialakítása csüngős, díszített csigáival még a múltra emlékeztet. Ha összehasonlítjuk a szinte ideiglenes jellegűnek tűnő faszerkezetű álboltozattal tervezett, erősen kezdetleges formát mutató templom tömegét a végső kialakítást képező jelenlegi robusztus, valóban klasszicista stílusú templom épületével, akkor bátran állíthatjuk, hogy a sokszor maradinak tartott debreceni konzisztórium jogos aggályoskodása nem volt hiábavaló és oktalan, s azzal nemcsak egy műemlék épülettel gazdagította Debrecent és az országot, hanem Péchy Mihálynak is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A sokat vitatott kerek templom akusztikai jellemzőiről pedig éppen a hasonló felfogásban épült szilvásváradi templomban szolgáló lelkészek és kántorok panaszai tanúskodnak. A hosszúra nyúlt vita következtében Szombati István főbíró 1804. március 5-én már javasolja, „hogy a' Templomról gondolkodni kell, mert az emberek zúgnak, hidegesznek, sokat beszélnek... Függőbe nem kell a dolgot tartani tsinálni kell valamit". Szoros helyzetében a konzisztórium március 23-án határozatot hozott, hogy nem kerek, de „szokott formájú szegletes" legyen a templom. Ezért „delineáltatni kellene valami tsinos együgyű 12 öl szélességű és 24 öl hosszúságú templomot, melynek egyik oldalán és végenn Kar legyen a' Frontján két torony". Ilyen tervért Pestre kell írni, míg onnan érkezik, Litsman debreceni kőművesmester készítsen tervet a debreceni Szent Anna-templom formájára, melyet az csakhamar beadott. Sőt a konzisztóriumban július 5-én már bemutatták a kollégiumot építő nagyváradi Éderer Jakab és veje, Huzl Konrád által készített terveket is. Látva a konzisztórium hajthatatlanságát, Péchy Mihály felhagyott a kerek templomhoz való ragaszkodással, és ő is áttért egy hagyományos templomtest kialakításának tervezésére. Hosszú huzavona után 1805 tavaszára néhány részlettel Péchy elkészült, és azt eljuttatta Debrecenbe. A konzisztórium a tervezetet elfogadta, de midőn a korábban megkötött szerződés alapján Litsman József hozzákezdett volna 1805. április 8-án az új templom megépítéséhez, akkor derült ki, hogy Péchy nem vette figyelembe a régi alapokat a tervezésnél, így a tervtől eltérően a megmaradt alapfalakon indították el az építést. Ezért április 12-én megkeresték Péchyt, hogy „erre a fundamentumra tervezzen". Ugyanakkor felkérték „A Baudirection lévő Fő Architectus Thalher urat" egy megfelelő templomterv készítésére. Thalher József a kívánságnak megfelelően a régi alapfalak figyelembevételével elkészítette a kért tervet, amelynek alaprajzi elgondolása lett Péchy Mihály végleges tervének kiindulóalapja. A kelet—nyugati irányban elnyúló régi főhajót Thalher megtartotta, de a kívánságnak megfelelően a Piac utcára néző déli oldalon egy mellékhajóval egészítette ki, amelynek két oldalára helyezte el a szokástól eltérő, szélesebb állásban jelentkező két tornyot. A terv igen gyenge pontja a hosszhajó két végére toldalékképpen csatlakoztatott karzati feljárók kialakítása volt, amelyet később Péchy Mihály — mivel annak építéséhez terv nélkül kezdett hozzá Litsman — lebontatott. Thalher tervét a konzisztórium véleményezés végett Péchy Mihálynak Nagyszebenbe elküldte, akiben a kényszerhelyzetből született alaprajzi megoldás egy nagyszerű, de új rendszerű templom tervezésének a gondolatát ébresztette fel, és így készítette el 1806 első hónapjaiban a sokat vitatott, nagyszabású kupolás templom tervét, amely ha megvalósult 387