A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

az elszenvedett tűz következtében 62 évig helyreállítatlanul álltak, annyira elavult állapotban voltak, hogy a romlás után kiküldött bizottság jelentése szerint „hogy valaha reparáltassanak nehezen lehet reményleni, mert azoknak falait a rettenetes tűz igen meggyengítette". A hivatalos jelentés, amelynek elkészítésében szakemberek is részt vettek, igaznak bizonyult, mert amikor az egyház vezetősége komolyan kezdett foglalkozni a templom újjáépítésével, kiderült, hogy a középkori falakból semmit sem lehet már felhasználni. A város lakosságában jelentkező nyugtalanság és az egyházi közéletben, valamint az országos politikában is szerepet vivő tiszántúli kálvinista főúri társadalom nyomására az egyház vezetősége úgy döntött, hogy nehéz pénzügyi helyzete ellenére — országos támogatást remélve — hozzákezd a templom újjáépítéséhez. Az egyház vezetőségében előbb egy, már más városban megépült templom terveinek a megszerzése és annak alapján készítendő templomnak a gondolata merült fel, amely az egyház anyagi helyzetének is megfelelt volna. A korábban ismertetett kapcsolatok alapján azonban a felvetésektől függetlenül felkérték Péchy Mihályt is egy megfelelő templomterv elkészítésére. Az első templom terve már 1803 júliusában megérkezett Nagyszebenből, megfelelő műszaki leírással, amely szerint „A' Templom formája kerek, mennyezete faboltozatra, teteje Rézre. Diametere 24 öl" (7. kép). Ezt a tervet azonban csak egy gondolat vázlatának tekinthetjük, mert megközelítőleg sem tartalmaz még számottevő műszaki adatot. A régi alapoknak a felhasználását pedig — amit a konzisztórium kért — Péchy teljesen mellőzte. Ennek ellenére — bízva Péchy Mihálynak már a kollégium tervezésénél tapasztalt hozzáértésében — a konzisztórium a tervet — illetve annak gondolatát — elfogadta, de a méreteket csökkentette.

7 Péchy Mihálynak a konzisztóriumhoz küldött 1803. július 10-i leveléből kitűnik, hogyő már előzőleg is küldött tervrajzot, amelyen a konzisztórium bizonyos változtatásokat követelt. Ezeket a változtatásokat az újabb tervrajzában — levele szerint — végrehajtotta. Erről a korábbi tervről — amely bizonyára szintén csak egy vázlat lehetett — semmi adatot nem találtam. Ezen előzmények után készítette és küldte el a már részletesebb, de még mindig csak vázlatnak tekinthető újabb kör alaprajzú templom tervét, amelyre betűkkel jelzett hosszú magyarázatot írt. Kísérőlevelében is az elgondolás nagyszerűségét igyekszik feltárni az újszerű szerkesztési módozat támogatására (8. kép). Elgondolásának vázlatszerű kidolgozását maga Péchy Mihály is érezte, ezért a levele végén megjegyezte, hogy tervet akkor fog készíteni, „ha az építés immobiliter egyszer meghatároztatik". Az egyház vezetősége behatóan foglalkozott az újabb terv vizsgálatával, és a konzisztórium 1803. szeptember 25-én tartott ülésében a főbíró bejelentette Rhédei Lajos véleményét „a' Kerek Templomról, hogy a' nem jó lesz és ijeszt tőlle bennünket, nints mód benne, hogy felépülhessen, minekelőtte felépülne összeomlik". Péchy a kerek templom terve ellen emelt kifogásokat az 1803. november 27-i levelében cáfolja, és elgondolásának igazolására közli véleményét, hogy a „Templomnak kereknek kellett volna lenni, mert a mi isteni szolgálatunknak szüksége nem a szegletekben való áhítatosságban áll, hanem a papnak látásában és hallásában concentrálódik. Már pedig a kerek templom periphériájának akármely punktumában tétetődik a katedra könnyű a székeket úgy rendezni, hogy a hallgatók lássák, és hallják." A decemberi levelében Péchy még mindig visszatér a kerek templom védelmére. „A templom belső magassága mintegy 14 öl és én ezt nagynak éppen nem találom, mivel közönségesen boltozott templomok is vágynak 12 öl magasságúak, a Cuppelre tett botos volna, saját szavai szerint „néki becsületére" a városnak pedig dicsősségére és örömére lett volna" (9. kép). Bár teljes egészében nem épülhetett meg Péchy elgondolása, de lényegében ez 7 Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára. 42. 1803. júl. 17. 384