A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

ami azonban — véleményem szerint — már lényegtelen tervezői tevékenységének feltárható eredményében. Péchy Mihály a debreceni kollégiumban mint bejáró diák végezte tanulmányait a főiskolán vezetett anyakönyv tanúsága szerint. Kollégiumi tanulmányainak befejezése után mint hadapród 1776. április 2-től 1779. január 22-ig a Genie Korpsban, a bécsi К. K. Ingenieur Akadémia im Theresianum tagjaként önköltségen tanult. A bécsi katonaimérnök-akadémián folytatott tanulmányai mellett látogatta a bécsi képzőművészeti akadémiát is, ahova 1776. február 26-án iratkozott be.

2 Itt a katonai mérnöki tudományok mellett megismerkedett az építészeten kívül a különböző művészeti irányzatokkal is, amit a későbbi tervezői tevékenységénél megfe'elően érvényesített is. 1779-ben hadapródként végezte iskoláit, majd 1788-ban mármint mérnökkari főhadnagy részt vett a törökök elleni harcokban. Péchy Mihály életéről a továbbiakban Kazinczy Ferenc levelezéséből értesülünk. Ugyanis Kazinczy László 1794. szeptember 8-án Kazinczy Ferencnek küldött levelében a „burkus" háború eseményeinek leírása mellett arról küld értesítést, „Hogy szegény Péchy Miháy a Francziáknál fogva van, azt tudjátok."

3 Ez volt Péchy Mihály első francia fogsága. Kazinczy Ferenc és Péchy Mihály rokoni kapcsolatát Benkő Ferenc N(agy) Enyedről 1803. június 30-án Kazinczy Ferenchez írt levele tárja fel, amely szerint... „Leg első Levelem is alkalmatlanságot foglal magába; de az Úr is ollyan- jó lészen, hogy fog velünk parantsolni, hátha még Erdélyben tisztelhetnők, itten is találna igaz Tisztelőjire, Barátira, még Atyafiakra is, a' kit tudok, Méltóságos Ingenieur Major Péchy Mihály Úr igen Drága- jó Urammal a' minapában emlegettük az Urat, és úgy emlékezett, mint Atyafi." E levél bizonysága nagy segítséget nyújt majd Kazinczy Ferencnek a későbbiekben Péchy Mihály munkásságával kapcsolatban Debrecenről írt súlyos elmarasztaló nyilatkozatának helyes megítéléséhez. A katonapályára lépett Péchy Mihály építésztörekvéseinek kibontakozását nagybátyja, Péchy Imre, az egykori kollégiumi diák, majd 1801-től 1839-ig a Tisztántúli Egyházkerület főgondnoka indította el 1801-ben egy új kollégiumi terv készítésére adott megbízással. Ugyanis az 1664-ben épült kollégiumépület déli szárnya a XVIII—

XIX. század fordulójára annyira elavult, hogy feltétlen újjáépítéséről kellett a konzisztóriumnak gondoskodni. Hogy milyen lehetett a régi épület állaga, arra jellemző az a kis epigramma, amelyet a hagyomány szerint az egyik diákszoba mennyezetére az akkoriban itt tanuló Kölcsey Ferenc így írt fel: Tiszteletes Vénség! Agg oszlopaidnak alatta Megvallom remegek, félve nyakamba omolsz. „Hagyd el — szóla az Agg — nemigen van okod remegésre: Vén nagyapád is már ellenem így panaszolt." Az egyházkerületi közgyűlés ezért már 1801 tavaszán megbízta Péchy Imre főkurátort, hogy készíttessen alkalmas tervet és költségvetést az „apróbb classisok" felépítésére. A megbízás alapján már 1801 decemberében a konzisztórium elé terjesztették Péchy Mihály első kollégiumi tervét, amelyet már 1802. január 3-án „publikálják is a népnek". Ez a terv a bejáratot középre helyezte, az udvar felé kiugró lépcsőházzal szemben. A kétemeletes épület földszintjén tantermek, az első és második emelet jelentős részén a nagy auditórium és a könyvtár, azonkívül néhány hivatalos helyiség és lakószobák helyezkedtek el. A homlokzat az alaprajzot híven követte; a nagy auditórium és a könyvtár a kiemelkedő rizalitokban helyezkedett el. (1. kép) A második tervet valószínűleg együtt adta be az elsővel, amely már lényegesen gazdagabb, fejlettebb kiképzést árult el. Homlokzati elrendezése hasonló az első 2 Dr. Beczkay József né dr. Révész Ágnes: A debreceni Református Kollégium. Művészettörténeti tanulmány. (Kézirat. Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára, Debrecen. R 3510.) 3 Kazinczy Ferenc levelezése 1790—1802. (Budapest, 1891, A Magyar Tud. Akadémia kiadása.) 374