A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Néprajz - P. Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszítménykincse

A levelek között utolsóként említjük a karéjos levelet mint a legbonyolultabb levélformát, amely azonban igen régi múltra tekint vissza, hiszen ez a motívum található meg a XVII. századi kerámiákon is. Nagyméretű, szép példáit láthatjuk a bárándi kantákon, ahol önálló hangsúlyos szerepük van, szinte teljesen egyenrangúak a többi díszítőelemmel. Ezt a fontos szerepét tulajdonképpen végig megőrizte, minden vörös mázas edényen felfedezhetjük. Alakja egy évszázad alatt szinte alig változott. Seres Mihály kulacsán találunk csupán a megszokottól eltérő formájú levelet, de edényén más eltérések is felfedezhetők. A növényi díszítmény csúcspontját a virág jelenti. A legegyszerűbb virágoknak a pontokból kialakított formát tekinthetjük, ami bizonyos fokig átmenetet jelent a geometrikus és a naturális díszítmények között. Ez különösen abban az esetben merülhet fel, amikor egyforma nagyságú pontokból egy középpont köré kör alakban helyezve a különböző színű pontokat, stilizált virágforma alakul ki. De a debreceni edények esetében ez virágnak tekinthető, ez azokban az esetekben tűnik ki, amikor ugyancsak pontokból kialakított száron ülnek, amint ez a bárándi kantákon látható. A pontos száron kívül ülhetnek vékony leveles száron is. A hullámzó indákon ál9 10 11 15 16 352