A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Szűcs Ernő: A debreceni bútoripar története

bérek ellen, s annál 15%-kal kevesebbet akart fizetni, végül is engedni volt kénytelen, és a rendeletben előírt fizetést meg kellett adni munkásaiknak. 1939—-1942 között pedig egyrészt az ifjúmunkás-mozgalom, amelyet Debrecenben Tóthfalusi Sándor irányított, s tulajdonképpen olyan fiatalokat foglalt magába, akik a Szociáldemokrata Pártnál baloldalibb, határozott antifasiszta harcot folytatók voltak, és az illegális kommunista párt irányításával tevékenykedtek, a Hajlítottbútor-gyárra is kiterjesztették szervezkedésüket. Másrészt a rendszer kísérletet tett a szakszervezetek felszámolására is, majd a fasiszta vezetés alatt működtetett „nemzeti munkaközpont"-ot akarták létrehozni, de ennek gyáron belüli megvalósítását a munkások meggátolták.

20 A szakma munkásmozgalmi vonatkozású eseményeinek ismertetését követően, visszatérve a bútorgyárak tevékenységének elemzéséhez, lényegesnek tartjuk arra rámutatni, hogy 1920 után az ország egykori erdőterületének 15%-a, a gyári faipari termelésnek mindössze 22%-a maradt az új határokon belül. Létkérdés volt tehát a faimport.

21 A Debrecen közelében lévő erdőség — az itt meghonosított fafajták miatt — nem volt alkalmas a helybeli bútorüzemek ellátására, de a város közel feküdt a faimportterületekhez, s ez tette lehetővé, hogy Debrecenben több országosan is jelentős fafeldolgozó és bútorgyár működjön. Bár gyakori panasz volt ezen üzemek részéről: Románia nem hajlandó szállítani a közvetlen Nagyvárad—Debrecen vasútvonalon, hanem csak Biharkeresztesen, illetve Nyírábrányon keresztül, ez pedig megemeli a szállítási költségeket. E panaszok ellenére a város üzemei megfelelő mennyiségű fa alapanyaghoz jutottak, és ez jórészt lehetővé is tette Debrecenben a bútoripar létét. Másik fontos momentumként kell említést tenni a korszak nagy feladatáról: a hadi termelésről a békeidők termelésére való visszatérésről. Ez utóbbi szempontból fontos mozzanatként várható volt, hogy az évek óta visszatartott vásárlások végre megindulnak. Ezért a helybeli vállalkozók, a háború utáni konjunktúrára készülve, 1922. május 25-én 200 millió korona alaptőkével életre hívtak egy újabb üzemet, a DEBRECENI MŰBÚTORGYÁR és FAKERESKEDELMI RT.-X (Külső vásártér 15. sz.). Az elkövetkező években, az infláció idején nyereségesnek is mutatkozott a cég, s többszöri emelés után 1924 augusztusára már 400 millió korona volt a részvénytőkéje. A pengőalap (1926-ban) 10 ezer lett, amit 1927-ben 50 ezerre növeltek. Mint látható, az első nagyobb akadályt, a szanálási válságot még jól vette az üzem, de kellő tőke hiányában 1929. április 29-én már elhatározták felszámolását. Vagyis a gazdasági világválság első fuvallata (az előszelek már 1928-ban érezhetők voltak!) elsöpötre.

22 Ugyanakkor a korszakon belül tovább fejlődött a KILLER EDE BÚTORGYÁRA, s ez eddigi hagyományaihoz hasonlóan egyedi vagy kis szériájú, minőségi árukat készített. Ami pedig a DEBRECENI FAIPARI RT. és a DEBRECENI GŐZ FÜRÉSZ és FAÁRUGYÁR RT. I. világháború utáni működését illeti, külön-külön 120—200 munkást alkalmaztak, s 1925-ig kiváltképpen a FAIPARI RT. nyereségesnek mutatkozott. Bizonyos profilmegosztás is létrejött a két vállalat között. Míg a FAIPARI RT. faárukkal (tüzelő, építőanyag) kereskedésre tért át, és állítólag (egyes források szerint) 115—120 fős munkáslétszámát 89-re, majd 1925-ben 12 főre csökkentette — más források szerint még ebben az évben is 120 munkása volt, és változatlanul foglalkozott székgyártással is; mindenesetre még ebben az évben is közel 8 ezer pengős nyereséggel zárt —, addig a GŐZFŰRÉSZ és FAÁRUGYÁR RT. hajlított bútorok előállítására specializálta magát. Az előző üzem 120, a GŐZFŰRÉSZ és FAÁRUGYÁR pedig 125 ezer pengős alaptőkével folytatta működését. A Szív utcai 20 Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalom története 317—367. 21 Szani Ferenc—Timár Lajos: Debrecen ipara az ellenforradalmi rendszer időszakában. (In: Debrecen iparának története a kapitalizmus kialakulásától napjainkig. Szerk.: Ránki György, Debrecen, 1976.) 166. 22 MBC Társascégek V. kötet 387. és Magyar Pénzügyi Compass. (Szerk.: Kormos Gyula.) 1922—• 1923., 1923—1924., 1926—1927., 1927—1929. évekre. 340