A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920-ig

megérdemelt diadalmenetben részesítették városaink a visszatérőket. „Másnap, június 4-én korán reggel útra készen állt a kormány. A debreceni lovas nemzetőrség, amely nemcsak díszelegni, de vitézül harcolni is tud, díszes sort képezett a kormányzó lakása előtt szíves éljenzéssel bocsátotta őt el a polgárság körükből Apró nemzeti lobogó volt minden egyes lovas vitéz kezében, úgy kísérték a kormányt az első állomásig: Szoboszlóig.

25 1849. június 4-én, hétfőn délelőtt a Pestre távozó Kossuthot a szoboszlóiak díszes lovasbandériuma kísérte Ebestől Nádudvarig.

26 (Akkoriban az országút Karcag felé Szoboszlótól Nádudvaron át vezetett.) Szabadságharcunkat leverő császár első látogatása Debrecenbe 1852. június 19—20-án következett be. Országjáró körútja Nagyvárad után Debrecenbe vezetett. Poroszlay Frigyes polgármester üdvözölte a fiatal Ferenc Józsefet Debrecen határában. Számos kocsi és az evégre rögtönzött 600 kék inges-gatyás, délceg, paripás banderista kíséretében a város közelében felsorakozott katonaság gyakorlatát szemlélte meg. — Vajon mit szóltak legbelül ehhez az ünnepélyes ceremóniához a debreceni derék, öreg cívisek? Három évvel ezelőtt nagy egyetértésben, nagy lelkesedés közepette kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, és most már lejárt volna annak az érvénye ? A külső legalábbis ezt látszatta, hiszen szemük fényével, a lovasbandériummal ünnepélyesen fogadták a szabadságharc vezetőit kivégző uralkodót. De hát ki merte volna leszavazni a tanácsban az ünnepélyes fogadtatást, aki élni akart? Egészen biztos, sok nyakas debreceni csóválta a fejét, amikor látta az ünneplést, végül azonban azok is kénytelenek voltak „ünnepelni", ha fogcsikorgatva is. „1852-ben, midőn a császár először járt e vidéken, történt, hogy a hős hajdúk ivadékai kék inges, népies öltözetben lovasbandériumot küldtek az uralkodó kíséretéhez tartozó Albrecht főherceg, főkormányzó elé. Oldalukat a főherceg által ajándékozott kardok díszítették, melyekből Hajdúböszörménynek 100 db jutott. ... Az üdvözlés a város határán történt, oda várták Erzsébet császárnét is. Az egész Hajdúkerület képviselve volt. A Hajdúkerület a császárnénak egy pompás deresszürke lovat ajándékozott, mely felszálláskor letérdelt. (így könnyebben történik meg a felszállás.) A bandérium a felséges asszonyt Bököny határáig kísérte."

27 Öt év múlva a fiatal uralkodó újra országjáró körútra indult. Úti programjában most is Nagyvárad után Debrecen következett. Ekkor a már puritán intézkedései nyomán és közismerten magyarbarát, szépséges feleségére való tekintettel egyre jobban Debrecen népe szívébe lopta magát az akkor még csak császár. „1857. május 28-án Derecske és Debrecen határán a baraki majorságnál, ahol Debrecen város területe kezdődik, a debreceni polgármester, Csorba helytartósági tanácsos üdvözölte Ferenc Józsefet és Erzsébet fejedelemasszonyt. Innen egy vezér és 24 egyénből álló, ún. úri bandérium, mely a két császári kocsi két oldalán nyargalt, s egy más 400 emberből álló népbandérium, mely a menetet illő távolságra követte-kísérte az uralkodópárt a városba. Az elkezdődött ünnepséget gyorsan be kellett fejezni, mert távirat érkezett Budáról, miszerint az uralkodópár lánya, Zsófia főhercegnő súlyos betegen Budán fekszik. A császári pár a legnagyobb sietséggel Pest-Buda felé indult csak szűkebb kísérettel. Debrecen város dísz-ötösfogata vitte őket, mint már írtam a szó szoros értelmében lóhalálában, az egyik ló ugyanis az erőltetett menet következtében Tiszacsegén elpusztult.

28 (4 óra alatt tették meg a mintegy 70 km-es utat.) Nem tudtam kideríteni, hogy miért választották a hosszabb utat, a hajót Tiszacsegére rendelték, miért nem a Buda felé rövidebb utat biztosító Tiszafüredre? Ezen menet alatt hangzott el az a bizonyos párbeszéd a császár és Kallós Pista nevű kocsis között, mely Tóth Béla híressé vált anekdotáját képezte. Ennek rövidített változatát írom most 25 Szoboszló és Vidéke, 1902. X. 5. sz. 26 Málnási Ödön: Hajdúszoboszló története. (Debrecen, 1928.) — Pénztáros Imre kéziratos feljegyzése. — Béres Lajos: A hajdúszoboszlói Bocskai lovasbandérium története. 27 Debreczen, 1890. IX. 9. sz. 28 Pesti Napló, 1857. VI. 4. sz. 318