A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920-ig

borús állapotok miatt bandériumot nem szervezett a koronázási menethez Debrecen város, de az ünnepségen mégis szerepeltetni akarta zászlaját. A bandériumok menetalakzata rendszerint úgy alakult, hogy a vezető banderista lovagolt az élen, őt követte a zászlóvivő két csatlós által vezetett lován, mögötte léptetett a három- vagy négytagú sorokból álló menetoszlop. A felsorakozásnál az oszlop első sora mellett jobbról helyezkedett el a zászlóvivő egység. A bandérium vezetője az oszlop előtt állt. A debreceni lovasbandériumnak sajátos szervezési formája volt. Már Ferenc József 1857. és 1890. évi látogatásakor és a millenniumi szereplésnél két részlegre oszlott, ami külsőleg is kifejezésre jutott. Az ún. „úri bandérium" változatos díszmagyarba öltözött, a másik részleg, a „civisbandérium" pedig a XVIII. századbeli lovaskatona-egyenruhában feszített.

9 A parádék fogatainak, lovainak felszerszámozásáról, majd magukról a lovakról is szükséges néhány sor ismertetés. A díszfogatok szerszámzata a csipkézett rézveretékű és csipkés, fonott bőrdíszítésű hámok csoportjába sorolhatók. A nagyobb méretű díszhintókhoz nehéz hámokkal kell az erőteljesebb lovakat befogni, az ezekre felcsatolt nagy, széles, fonott díszítésű sallangok még ünnepélyesebbé teszik a fogat megjelenését. A sallangokat a tulajdonos színeiből összeállított posztópillangók, rézcsillagok és rézrózsák díszítik. A sallangok elnevezése a takart testtáj neve szerintiek: megkülönböztetünk homlok-, fül-, oldal- és hátsallangot. A hámszerszámot díszíti még az oldal- és a marszíjat összekötő segítőszíj, melyet érthetetlen módon „veseszíj"-nak is neveznek. Hogy mégis miért hívják annak, arra nincs magyarázat, amikor jó messze van tőle a vese. A sallangokat eredetileg díszítés nélküli kivitelben a legyek elhajtása végett alkalmazták nagyon célszerűen. A sallangok fonott, kivágott és hasított kiképzésűek lehetnek. A fonott felső rész alja rendszerint hasított szíjakban végződik, a paraszti díszítés ezeket a szíjakat bőrbojtokkal zárja.

10 A magyar szíjgyártók művészi szintre fejlesztették a szerszámkészítést, a sallangfonást. Ezért nem is egy elnyerte a kiváló népi iparművész kitüntető címet. A csatok a magyar szerszámoknál a gömbölyű kontúrt kövessék, a szemellenzők széle hasonlóképpen ne legyen szögletes. A nehezebb díszhámok nagyobb bőrfelületét szironnyal (festett keskeny, lapos szalagokra hasgatott irhabőr varrószíj) kihímezték rendszerint tulipános rajz szerint, a virág piros színű, a levél zöld. Az istráng gömbölyű legyen, semmi esetre sem lapos. A gömbölyűség onnan ered, hogy egyszerűen a kötélistrángot befedték sokágúan fonott bőrrel. A kisebb fogatok lovait könnyebb díszhámmal fogják be. A díszítésük hasonló a fent leírtakkal, csak természetesen könnyebb, finomabb a kivitelezésük. Előfordul csipkézés nélküli, sima veretékű szerszám. Olyat is találunk, amelyiken a csatok, karikák ezüstözöttek. Gyártanak sallangdíszítés nélküli, csak pillangókkal ékesített szerszámot is. A vidéki parádés felvonulások főszereplői a hagyományos módon kiállított népies fogatok, amiket — sajnos — fokozatosan kiszorítják a fuvaros stráfkocsik. A nagyon szép, magyar parasztfogatok befogási módjának, szerszámzatának hagyományait hazánkban a leghűbben a mi vidékünk őrzi. A paraszti szerszámideált röviden leírom: Szemző nélküli kötőfékkantár, fapecekkel felerősített zabla, nyaklólánccal, fekete csatos hátszíjas, csülökben végződő szügylappal felszerelt hámszerszám, kötélistráng, keresztág, markolatos gyeplő, ami álomszíjjal van ellátva. A díszítése egyszerű hasított vagy kivágott sallang. A hortobágyi lovasnapok és a hajdúszoboszlói fogatverseny kiírása nem engedi ezt a szép hagyományos felszerelést feledésbe merülni. A díszelgések járműveinek ismertetésénél éles választóvonalat kell húznunk a múlt és a jelen fogatai között. A múlt felvonulásain, hódoló menetein szinte kizárólag a könnyebb felszállás miatti mély felépítésű hintók szállították az ünneplőket. A kisebb hintókon csak hátul volt két kényelmes ülés, vele szemben a gyermekek részére kiképzett kisülés a kocsis részére magasított, ún. bakülés mögött, alatt. Rugózatuk ún. nyomórugós (köznyelven féderes) volt. 9 Millenniumi képesalbum II. (Bpest, 1896.) 10 Petíkó-Szandtner i. m. 185. 310