A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

1889 11. Tavaszi feltisztításra a két kertben 6 napról 4 napszámosnak 80 kr napszámmal Ápr. 13. 19,20 frt. 12. 20 db ülőpadnak kijavítása, kétszeri befestese, fuvarral Ápr. 18. 31,20 frt. 16. Földhordás 2,85 frt. 21. Egy hordó portland cement a czoklikhoz, fuvarral 12,45 frt. 22. Egy hordó portland cement a czoklikhoz, fuvarral 12,45 frt. 23. Egy láda mész okt. 30. 4,— frt. 24. Kőmíves számla 32,80 frt. 25. Főmérnök úr által ingyen adott 150 db (olvashatatlan szó) tégla fuvarja Nov. 2—8. —,80 frt. 26. Hat talyiga homok 60 krjával 3,60 frt. 27. Egy hordó portland cement a reservoirhoz 12,15 frt. 28. Kőmíves munka a czoklik és reservoir munkájánál 18,90 frt. 29. 150 db vastégla a reservoir fenekéhez fuvarral 2,70 frt. Megjegyzés: Évenként ismétlődő tétel: „Kertfenntartási költségre 75,— frt." Ez valószínűleg a földadó lehetett. A pénztárkönyvekben előforduló: csoklikki, czoklik, szoklik, czöklik szavak alighanem a német Sockel = kőlábazat jelentésű szó elhallott változatai. Az Emlékkert Társulat 1889. november 9-én lezárta pénztárkönyvét, hogy bármikor átadásra készen álljon a Csokonai-kör felé, mivel feloszlását az ősgyűlésen elhatározta. Ez az oka és magyarázata, hogy 1890. évi bevétel-kiadás egy dupla ívű repülőlapon van könyvelve, nem folytatólagosan a pénztárkönyvben. Ennek mellékletei a reánk maradt bevételi és kiadási bizonylatok, melyek sok adalékot megőriztek a mai kor számára. Például: Számlák Az Emlékkert Társulat feloszlása előtt — 1890 — nemcsak a tárgyévre, de még 1891 első negyedévére is előre rendezte Kulcsár József füvészkerti segédkertész lakbérét. Előrelátóan gondosko d tak szakemberükről és a kertek gondozásáról az átmeneti időkre. 1890. május 5-én kelt egy számla 10 forintról, mely szerint Szathmáry Péter egy darab tölgyfa anyagból készült kútrámát és tartozékait bekátrányozva leszállított és beállított valamelyik emlékkertbe. Figyelemre méltó a Tóth és Medgyesi cég 1889. december 31-én kelt számlája. A számla második tétele szerint: „Nov. 2. A Csokonai kert egy kapuja feljebb emelése, hozzá két darab új persely készítés." A pontos szóhasználatból kitűnik, hogy a keleti kertnek sem egy kapuja volt, s feltehetőleg a kapu saját súlyánál fogva „leszállt". A „persely"-ek bizonyára a sarokvasakat jelentik. Másik értékes információ ugyanerről a számláról: „Dec. 6. Az emlék kert északnyugoti összetört kapuja kijavítása és az oszlop támaszába 2 új sróf készítés, 2 és félnapi munka." Talán nem tévedünk, ha e tétel alapján azt gondoljuk, hogy a kerteknek égtájak szerint voltak kapuik. Mivel a számlaíró rendkívül pontosan fogalmazott néhány szóban, ez a kapu a Nagytemplom és kollégium közötti kertben lehetett. Ugyanis a számla megelőző tételében — előbbi bekezdés — megkülönböztetésül a Csokonai kert egyQcapujának feljebb emeléséről beszél. Pontos szóhasználatából következtethetjük, hogy ez az emlékkerti kapu nem természetes állagromlással volt elhasználódva, hanem erőszakosan összetörve. A tetten ért rongálást büntették. Erre mutat a második pénztárkönyvben, 1880-ban, a 8. sorszám alatt egy bevételi tétel: „Büntetés pénz Korner Adolf főkapitány által beküldve a kertben tett kárért 5,— frt." Ennek ellenére a kártételek tíz év múlva sem szűntek meg. A már említett cég bizalom alapján hitelezett anyagot és munkát az Emlékkert Társulatnak, s egész évi munkálatait év végén, december 31-én egy számlán számolta el. Valószínűleg a bélyegilleték miatt. Mert meglepő, hogy a 6.30 frt-os számlán 1 koronás bélyeg van. Boros Sándor műkőfaragó és síremlékraktár-tulajdonos díszes, 1890. március 13-án kelt számlájáról megtudhatjuk, hogy az Emlékkert Társulat igyekezett minden, hatáskörébe tartozó emlékművet karbantartani. „Rendeletére az emlékkertben felállított, szabadság emléke, áttisztíttatott 15 ft. Felírás újonnani aranyozása 5 ft. Együtt 20 ft." 298