A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

A közgyűlés az előterjesztést elfogadta, illetőleg úgy módosította, hogy már a 336. szám­ra is érvényes a kék vonal mint beépítési határ. Szigorúan kimondta, hogy ettől eltérést nem engedélyez. Utasította a városi mérnöki hivatalt, hogy a határozat pontos betartására szi­gorúan ügyeljen fel. A közgyűlés összeállított egy bizottságot, hogy mind a folyamatban lévő, mind a jövőbeni kisajátítások végrehajtására „állandó szépítészeti pénztár mi módon leendő felállítására nézve javallatot tegyenek, továbbá az utczák vonalainak és a házak kü­szöbei állásának megállapítására vonatkozó tervet készítvén, ebbeli munkálataikat ide ter­jesszék elő". A bizottság tagjai voltak Komlóssy Imre képviselő elnöklete alatt Simonffy Sámuel, Kacskovics Iván, Csanak József, Oláh Károly, Vecsey Imre képviselők, Kereszt­szeghi Antal tisztimérnök és Kaffka Károly tiszteletbeli jegyző. A közgyűlés a bizottság fel­adatává tette, hogy a jövőbeli kisajátításokra vonatkozólag javaslatot tegyen a városi ta­nácsnak a végrehajtás iránt. Matolcsi Ferenc közlevéltárnok feladata volt a Keresztszeghi Antal tisztimérnök által készített kék vonalas térkép közlevéltárba helyezése. A fentiekből kitűnik, hogy a keleti kert rendezése, mint a városmag része, jelentőségé­nek megfelelő módon és eréllyel lett végrehajtva, a közigazgatási lépcsők megjárásával. To­vábbá éppen a keleti kert rendezése váltotta ki a kisajátítási bizottság létrehozását, mely sor­rendben talán első ilyen bizottság volt a város történetében. Feltehetőleg az sem véletlen, hogy a bizottságban a tisztimérnök és a jegyző kivételével mindenki tagja volt az Emlékkert Társulatnak. A közgyűlési jegyzőkönyvben 220/2545 szám alatt és minden forrásban említett „kék vo­nal" határozta meg a keleti kert határát,abeépítés nyomvonalát. Kivéve az ott már korábban meglévő épületeket, melyek nem estek kisajátításba. Forrásaink ugyanis csak az egy Sten­czinger-ház és telek kisajátításáról beszélnek. Nagy Károly emeletráépítési kérelmét minden bizonnyal elutasították, mivel a kisajátított Stenczinger-féle ház homlokzatáig egyenes vo­nalban kívánt építkezni. Bár nem tartozik szorosan az Emlékkert keleti részének történetéhez, de az ügyintézés rendkívüli gyorsasága iránti tiszteletből megjegyezzük, hogy egy hónap múlva már fel volt állítva a „szépítészeti pénztár". Ez pedig kitűnik az 1868. június 10-én tartott közgyűlési jegyzőkönyv 266/4455/1868 számú iratából. Ez a közgyűlés hagyta jóvá a városi tanács 1868. június 5-én megtárgyalt s 4339. szám alatt a közgyűlés elé terjesztett új építési szabályzatát, amely a magánépítkezésekre vonatkozik. A rendkívül szigorú és minden szempontra kiter­jedő építési szabályzat ellen vétők 20—100 frt-ig terjedő bírságot kötelesek befizetni a „szé­pítészeti pénztár" javára. Nagy pénz volt ez akkor! A szabályzat betartatása végső soron érintette a keleti kert újonnan kialakított határvonalát. Bizottmányi ülés 1868. július 14-én Simonffy Sámuel tagtárs a keleti kert létrejöttéhez feltételesen megajánlott 200 frt-ot. Jegyzőkönyvileg felkérték, hogy mivel már régen készen van a kert, ajánlatát fizesse be, hogy a végszámadást elkészíthessék. Molnár János emlékkerti kertészlegény sok panasszal fordult Csanak Józsefhez. Panaszolta, hogy a kártételek nehezen ellenőrihetők. A kertben tartani szokott ünnepségek alkalmával „tettleges bántalmakkal is kell elégtétel nyerése nél­kül küzdenie". A kertészlegény megvigasztalására évi20frt-tal felemelték a fizetését. Az eme­lést Vas Pál főkertészen keresztül havi 2 forintjával kapta. 284

Next

/
Thumbnails
Contents