A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

3. A jegyzótoll vezetésével és a társulat irattárának kezelésével Illésy Györgyöt bízza meg. 4. A közgyűlést megillető jogokat és kötelességeket egy 24 tagból és egy elnökből álló teljhatalmú bizottmányra ruházza. A bizottmány elnökévé szintén Csanak Józsefet, jegyzőül Illésy Györgyöt, tagokul Balogh Pétert, Csányi Dánielt, Dobozy Istvánt, Farkas Ferencet, Gelenczey Pált, Handtel Vilmost, Kacskovics Ivánt, Kiss Lajost, Kiss Sándort, Komlóssy Imrét, Lugossy Józsefet, Márton Lajost, Oláh Károlyt, Pálfi Andrást, Pfiansmid Kálmánt, dr. Popper Alajost, Rácz Györgyöt, Sápy Sámuelt, Simonffy Sámuelt, Somogyi Jánost, Tóth Antalt, Vecsey Imrét és Zsombery Imrét választotta meg a közgyűlés. A hosszú névsort azért soroltuk fel, hogy a tősgyökeres debreceniek ráismerhessenek őseikre. A felsoroltak közül sokan vezető tisztségeket töltöttek be Debrecen város életében. Ilyen nagy létszámú vezérkar láttán kézenfekvő a kérdés, hogy vajon mennyi lehetett a taglétszám? Sajnos erre a kérdésre nem tudunk válaszolni. Még ennek a közgyűlésnek a jegyzőkönyve említést tesz arról, hogy Csanak József a közgyűlés elé terjesztette nagytiszteletű Szabó Pálnak egy „tervirat"-át, amit a közgyűlés tudomásul vett. De hogy ez mire vonatkozott, arról nem szól a jegyzőkönyv. Bizottmányi ülés 1861. október 25-én Csanak József tájékoztatja a bizottmányt, hogy az általa kibocsátott íven folytatta a pénzgyűjtést. Az addigi begyűlt mintegy 1000 forintot a helyi takarékpénztárban, a körülbelül 500 forint értékű ajándékokat pedig Handtel Vilmosnál helyezte el. A bizottmány úgy határozott, hogy a sorsoláson csak az vehet részt, aki legalább egy osztrák forintot pénzben írt alá az aláírási íven. A bizottmány megbízta Illésy Györgyöt, hogy kérvényt fogalmazzon a helyi hatóságokhoz az Emlékkert felállíthatására. A benyújtandó kérvényhez csatolták a Komlóssy Imre által készített s a közgyűlés 1861. szeptember 29-én tartott alapítóülésén elfogadott tervet, a költségvetés mellőzésével. Az előterjesztés benyújtása és az engedély „szorgalmazása" Csanak Józsefre hárult. Farkas Ferenc, Gelenczey Pál és Komlóssy Imre azt a feladatot kapták, hogy gondoskodjanak és tervet készítsenek, „melyek által a' még hiányzó tetemes pénzerő megszereztethessék". Többek között általános sorsjátéktervet készítsenek, mivel már sok a tárgyi ajándék. Már ezen a bizottmányi ülésen elhangzik Skalniczky Antal pesti építész ajánlata, hogy a kert alakjának részletes tervét díjtalanul elkészíti, amennyiben megkapja a főiskolatér helyrajzi térképét. Az ajánlatot köszönettel fogadja a bizottmány, de addig függőben tartja, amíg a kertalakítási engedély meg nem érkezik a helyi hatóságtól. A pénzszerzéssel megbízottak csakhamar készpénzben és ajándékokban tekintélyes összeget gyűjtöttek össze a cél kivitelezésére. A gyorsan összegyűlt adományok bizonyítják, hogy a debreceni polgárok hamar belátták a tervezett átalakítás szükségességét, és szívesen támogatták a város csinosítását és szépítését. „Az isten háza és a világi bölcsesség kútfejének közvetlen környezetét..." a polgárok kezdeményezésére, a lakosság közóhaja kívánta korszerűsíteni. Ilyen közszellem és áldozatkészség láttán válik érthetővé az a ragyogó pénzügyi gazdálkodás, mely Debrecen városát jellemezte. íme: „Debreczennek 600,000 forintnyi jövedelme és kevesebb kiadása mellett, nem csak soha deficitje nincs, de év végén mindig marad néhány ezer forintja feleslegül (!)," (Közélet.=Hortobágy. 1861. november 1. 1. évf. 1. sz. 3. 1.) Pedig a nyomdája ugyancsak ráfizetéses volt, amint ezt az 1861. évi, helybeli sajtótermékekből olvashatjuk. 261