A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

TÉRRENDSZER DEBRECEN VÁROSKÖZPONTJÁBAN (Kossuth tér—Emlékkert—Kálvin tér térszerkezet) „Az utcái szépülnek; parkok bújnak ki a homokból, virágok színesítik az ősi Szaharát; itt is, ott is szobrok támadnak." (Oláh Gábor: Debrecen) A keleti országrész központjában: a történelmi eseményekben gazdag, nagy múltú Debrecen városában van egy tér, vagy ha úgy tetszik, park, amely ebben a minőségében 120 éves múltra tekint vissza. Ez a tér vagy park a mai Emlékkert. A város szimbólumaként számon tartott Nagytemplom mögött, a Református Kollégium előtt terül el ez a nem nagy méretű, de patinás szépségű, meghittségét, nyugalmat és időtlenséget sugárzó, érzékeltető zöld folt a belváros közepén. A régi cívisek leszármazottainak és a várost szerető bevándoroltaknak kedves ez a hely. Ha megkérdeznénk a több mint 200 000 lakosú város felnőtt polgárait, hogy helyes-e az Emlékkert megnevezést egyes számban használni, bizony kevesen tudnának rá érdemi választ adni. Ugyanis eddig senki nem dolgozta fel az Emlékkert történetét, és nem jelent meg róla közlemény. így még a tősgyökeres debreceniek sem tudják, nem tudhatják, hogy a fent behatárolt térség csak egy tagja a Nagytemplomot és Református Kollégiumot körülölelő hármas térrendszernek: mai Kossuth tér, Emlékkert, Kálvin tér. E három tér neve az idők folyamán többször változott. De a névváltozások nem befolyásolták azt a tényt, hogy a mai Emlékkert és Kálvin tér szinte egy időben történt létesítésükkor egységesen Emlékkert nevet viseltek. A múlt század utolsó negyedében és jelen század elején élő debreceni polgárok szemléletében, valamint a hivatalos iratokban egységes néven szerepeltek, azzal a megkülönböztetéssel, hogy a jelenlegi Emlékkert volt a „nyugoti", míg a jelenlegi Kálvin tér a „keleti" kert. Ez egészen természetes, hiszen térbelileg összefüggenek, csupán csak egy gyalogjárda választja el őket egymástól. Helyes az Emlékkert megnevezés egyes számban való használata, de azzal a kibővített tartalommal, hogy eredendően két kertet jelentett. A két kertet ugyanaz a társadalmi szerv, az Emlékkert Társulat hozta létre, azonos rendeltetéssel, tartotta fenn három évtizeden át, 1861-től 1890-ig. 1890-től 1911-ig a Csokonaikör mint jogutód viselte gondját a kerteknek. 1911-ben pedig a város közgyűlése kimondta, hogy maga veszi kezébe a kertek gondozását. A kertek története egységes egész, attól függetlenül, hogy a keleti kert neve ma Kálvin tér. A kertek nevét a régi források több mint egy fél évszázadon át vagy többes számban említik: „Emlékkertek", vagy egyes számban: „Emlékkert", de ez utóbbi esetben mindig szerepel az égtáj szerinti milyenségjelző. Mivel a két kert között sem épület, sem utca, sem más térfal nincs, mely őket egymástól elválasztaná, így nem volt indokolt a keleti kert többszöri névváltoztatása. Az első névadókkal azonosítva szemléletünket, a két kertet egységben látjuk attól függetlenül, hogy az Emlékkert fogalma a köztudatban mára már csak a nyugati kertre zsugorodott. A kertek eredeti, égtájak szerinti megnevezését fogjuk használni jelen tanulmányban, mert az égtájak ma is változatlanok, s azok maradnak időtlen időkig. Másrészt az eredeti névhasználattal elérjük, hogy nem kell minduntalan, az unalomig ismételgetni, hogy: a mai Emlékkert, a mai Kálvin tér. A három tér egykori megnevezéseinek rekonstruálására időben visszatekintettünk 1750-ig, s felderítettünk mintegy 28 darab régi debreceni várostérképet, illetve vegyes tervrajzot. A térképek készítési idejük sorrendjében: 1750,1771,1803,1810, feltehetőleg 1828— 1859 között, Kádár Ferenc városi mérnök szolgálati idejében, 1830, 1864, 1865, 1869, 1870, 251