A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Benkő Éva: Egy debreceni kereskedőcsalád felemelkedése a XIX. században

zottságának, 10 éven át kiváló elnöke a Debreceni Kereskedő Társulatnak."

77 A család Debrecen vezetésében elfoglalt helyének, tekintélyének egyik legreprezentatívabb mutatója, hogy Kardos Gyula és Kardos Géza (1881—1915) is képviselte a várost abban az 1906-os hivatalos küldöttségben, amely Rákóczi hamvainak hazaszállításakor jelen volt a budapesti ünnepségeken.

78 Kardos Gyula tevékeny kereskedői pályafutása azonban igen korán véget ért: tízévi önálló cégvezetőség után, 1939-ben Bécsben egy combcsont-operáció után 51 éves korában váratlan hirtelenséggel elhunyt. „Emlékére a Kereskedő Társulat 100 pengős alapítványt tett a Kereskedő Társulat tanulói számára."

79 A harmadik generációból tehát csak Zoltán maradt életben, így az ő kezébe került át a vezetés az 1939—50 közötti utolsó időszakban. Ez az utolsó periódus (bár időben éppen ez áll hozzánk a legközelebb) szinte teljesen homályos előttünk. Sem szakirodalmi, sem használható levéltári adat nem segíti a részletes feltárást. Annyi tény, hogy a cég Kardos Zoltán (1889—1968) vezetése alatt e nehéz történelmi fordulópont idején is megőrizte tekintélyét, hiszen id. Nagybákay Antal visszaemlékezésében megemlíti, hogy az 1945. január 31-én újra megalakult Kereskedő Társulat elnökének Kardos Zoltánt választotta meg, aki szeptember 2-án tartott kereskedőnapi nagygyűlésen megnyitóbeszédében köszönetet mondott a felszabadító szovjet hadseregnek, amely lehetővé tette, hogy a kereskedők üzleteiket megnyithatták.

80 A felszabadulás után 1946-tól a Kardos család ötödik generációbeli tagja, Kardos Géza (1916—) is megkezdte munkáját az üzletben, de az 1950-es államosítás őt már eltérítette a kereskedelmi pálya további folytatásától, amelyet annyi elődje gyakorolt abban a szellemben, amelyet Kardos László II. fogalmazott meg Zoltán fiához írt egyik levelében ekképpen: „Egyik leveledben kérdezed, jövődre nézve miként intézkedjél? Az a válaszom: minden rendes és okos ember első helyen arra törekszik, hogy ekzistentiája ahhoz mérten, amint igényei azt megkívánják, biztos legyen, sőt vagyont szerezzen, mely neki tekintélyt, befolyást és gondtalan életet biztosít. Na most az a kérdés, milyen az az igény? Szerény-e, mely csak a boldog megélhetést jelenti, avagy ambiciosus e, mely nagylábon élést, fényes környezetet, kihívó jótékonyságot, feltűnést, uralkodást involvál? Az első igényt megtalálod itthon jobban, mint másut, a második azonban oly teret kíván, a hol nemcsak az egyéni érték, józan szorgalmas, tisztességes életmód nyom a latban, hanem a társadalmi, üzleti szerencse és némi, többször sok szélhámosság is, stréberség is calculátióba jön, sőt az a fő pillére. Az ilyesmi is sikerül sokaknak, de mint a példák bizonyítják, még akkor is kevés boldogsággal hajózzák át az élet tengerét, s kik pedig torpedókba ütköznek, azok sorsát is ismerjük. (...) Na most azonban oly feltételekről emlékezem meg, amely nélkül minden törekvés illúzió és nem más mint első helyen az összeférhető természet, a méltányosság, az önfejűség, a csakazértis és irigykedés, kishitűség teljes kizárásával. Mindenkinek alkalmazkodni kell egymáshoz, a világ folyásához, főképpen a kereskedőnek, a kinek éltető gyökerei a közönség talajából nyerik a táplálékot, nem szabad önfejű lenni, hanem inkább hamisítatlan önérzetű legyen, mely felfele és lefele megtalálja a becsülés és boldogulás útját. Ha ily erényekkel térsz hozzánk, akkor egybeforrunk, más esetben idegen boldogtalan lennél Debreczenben. Most vagy a purgatóriumban, tőled függ, mely és mily irányban tisztulsz."

81 77 Nagybákay (Rickl) Antal ismertetett kéziratos munkájából 78 Pesti Napló, 297. szám. 1906. október 29. 79 Nagybákay (Rickl) Antal ismertetett kéziratos munkájából 80 Uo. V. 36—37., 67—68. 81 Az eredeti levél Kardos Géza tulajdona. 243: IV. 301. IV. 301.