A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Benkő Éva: Egy debreceni kereskedőcsalád felemelkedése a XIX. században

„— Bizony Várady nem gyűjtögette a pénzt... — Maga házában lakik a Kossuth-bankókból... — Hamar megneszelte a dolgot. S mintha felkapta volna a szót, vonakodva induló apja is ilyesmit mondott: — Jó, hogy legalább néked több eszed volt másnál."

51 A sikeres pénzmentés ellenére a súlyos megpróbáltatást jelentő megszállás minden nehézségét Kardos Lászlóék saját bőrükön is érezhették. Fél életük munkájából sikerült az ingatlanok megvétele, s az ár a kereskedést sújtotta: a tulajdonosok készpénz, a raktárt megtöltő áru nélkül maradtak. Most bizonyosodott be az eredeti elgondolás helyessége: a gazdálkodásra került a sor, hogy segítségével újból tömve legyen portékával a bolt. A család kereskedelmi tevékenységének, megélhetési forrásainak megerősödése mégis vitathatatlan, s a szorgalom és ügyesség révén szerzett bőség városon belüli elismerése sem váratott sokáig magára. Köztudott, hogy a kereskedők érdekvédelmi társulatainak élére mindenkor a város legkiválóbb kereskedői kerültek, akik egyben a város legtekintélyesebb, legelső polgárai közé tartoztak. Ezért kell külön kiemelnünk azt a tényt, hogy 1846—48 között a Szabad Kereskedelmi Testület tagjai Kardos Lászlót tartották méltónak az alelnöki tisztség betöltésére, s e funkciót oly kiválóan látta el, hogy az egyik legnehezebb időszakban, 1849—50 között mint elnök kapott megbízást.

52 1848. augusztus 27-én a város első műmalmának részvényesei is választmányi tagnak választották Kardos Lászlót.

53 Az 1846-ban alapított első vidéki takarékpénztár, a Debreceni Első Takarékpénztár mint részvényesnek szintén választmányi tagságot, azaz döntési joggal felruházott bizottsági tagságot szavazott meg Kardos Lászlónak. 1850-től a Kereskedelmi és Iparkamara tanácsosa, 1856-tól az Osztrák Nemzeti Bank fiókintézetének egyik igazgatósági tagja volt.

54 Mint kereskedő minden jelentős, tevékenységével a kereskedelemhez kötődő társulat, intézmény legbefolyásosabb elöljárója, ügyintézője lett Kardos László. Mint gazdálkodó az 1861-ben alapított gazdászati társulatnak, a debreceni Kertészeti Egyletnek állt élére. A magyar kertészeti lapok felszólították az eredményes termelőként ismert Kardos Lászlót, hogy tagok toborzásával, részvények aláíratásával kertészeti egylet létrehozását segítse elő. Az egylet nemes fajú csemeték jutányos áron való eladásával, gyümölcskiállítások szervezésével kívánta a városlakókkal megkedveltetni a kertészetet, egyben bizonyítani, hogy még a talpalatnyi föld is szerezhet a polgárnak hasznot és jövedelmet.

55 Az egylet alapítója és lelkes támogatója, Kardos László élenjárt a példamutatásban: az 1862-ben Debrecenben rendezett gyümölcs-, bor-, kertivetemény- és gazdaságitermény-kiállításon kiemelkedő mennyiségű és minőségű haszonnövényt: 11 válfaj almát, 14 válfaj körtét, 1 válfaj birsalmát, édes tormát, céklát, cukorrépát, kukoricát mutatott be saját termeivényei közül.

56 Végigtekintve a cégalapítástól eltelt időszakon, minden adatunk igazolni látszik Komoróczy György alapvető munkájának megállapításait: — Az öröklött vagyon összege nemcsak valakinek megszorult anyagi helyzetén segített, hanem többször elegendő volt a magasabbra törő karrier elősegítésére is. 51 Szentmihályiné Szabó Mária: Istené az áldás. . . i. m. 225. 52 Bákay Antal: A debreceni kalmár, vasas és sós gazdák — Debreceni Szemle, III. évf. (1929) 9. 530—535. Nagybákay (Rickl) Antal ismertetett kéziratos munkájából: I. 211. 53 Mayer Emil—Koncz Ákos: A debreczeni István-gőzmalom története. (Debrecen, 1898.) 8. 54 Nagybákay (Rickl) Antal ismertetett kéziratos munkájából: I. 211. Valamint: HBML IX. 239. 3. 1873/13. A Kereskedelmi Társulat iratai. 55 Szűcs István i. m. 1081—1083. 56 Az Országos Magyar Kertészeti Társulatnak a debreczeni Kertészeti Egylet közreműködésével 1862. október 19., 20. és 21. napjain szabad királyi Debreczen városban rendezett gyümölcs, bor, kertivetemény és gazdasági termény kiállításának tárjegyzéke. (Debrecen, 1862.) 6—7. A Déri Múzeum ált. tört. dok. gyűjteményében I. 1922: 326. leltári számmal. 234