A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Benkő Éva: Egy debreceni kereskedőcsalád felemelkedése a XIX. században

gát, Könyves-Tóth Esztert (1815—1841) az 1832. év utolsó napján, december 31-én vezette oltár elé Kardos László,

17 s az esküvő után egy évvel már megszületett az első gyermekük is: Erzsébet. Mint később látni fogjuk örömteli, ám küzdelmes év volt az 1832—33-as, hiszen a család- és üzletalapítás nehézségei együtt jelentkeztek. Egy önálló kereskedés megindítását nemcsak az említett magánéletbeli változások sürgettek, hanem az egyre kedvezőbben alakuló gazdasági körülmények is. A napóleoni háborúk ideje után bekövetkező gazdasági dekonjunktúrát az 1830-as évek elejétől megélénkülés követte, amely az 1840-es évekre erőteljes fejlődést eredményezett. Gyimesi Sándor adatai szerint a dekonjunkturális és konjunkturális időszakok közötti kiegyenlítettebb korszakokban volt a legnagyobb esélye az alsó kategóriából induló új kereskedőnek arra, hogy viszonylag gyorsan felküzdje magát a gazdagabbak közé. Tapasztalatai azt mutatják, hogy ezekben az években bármilyen egyéni vagy társadalmi változás történt, a kereskedelmi tevékenység területén az azonnal mérhető volt: onnan vontak ki, vagy oda fektettek be pénzt.

18 Nem véletlen, hogy Debrecenben éppen ekkor kezd kifejlődni egy új kereskedőréteg, amelynek tagjai nem feltétlenül hagyományos kalmárcsaládból származnak, s amelynek legsikeresebb tagjai később elismert alakjaivá válnak a város kereskedelmi és közéletének. A Kardos család, illetve cég krónikája ebből a szempontból jellegzetes történet, mert e korból nemcsak róluk lehet ilyen szépen ívelő karriertörténetet írni. Erre említhetjük bizonyságul Szentmihályiné Szabó Mária regényét, amely a Várady Szabó-cég e korabeli felvirágzásának hiteles ábrázolása.

19 A kereskedői pálya tehát egyre nagyobb vonzerőt jelentett a múlt század 20-as, 30-as éveiben, csakhogy ezt a jelenséget nem elég egy átmeneti konjunktúra szerencsés meglovagolásának tekintenünk. A gazdasági ciklus előnyeit csak jól képzett, a szakma folytatására tudása, szorgalma révén jogosult kereskedő tudta kihasználni, ezeknek a tulajdonságoknak a kialakítását tudatosan maguk a debreceniek segítették elő gyermekeik kettős szellemi nevelésével. A leggazdagabb gazdálkodó, polgár is igyekezett fiát az iskoláztatás, taníttatás mellett egyidejűleg valamelyik iparos vagy kereskedői pályára kiképeztetni, sokszor messze a szülőhelytől, a kereskedőiről híres felvidéki városokban.

20 Több tényező, feltétel játszott ily módon szerepet Kardos Lászlónál és kortársainál tisztes boldogulásuk útjának végleges kiválasztásánál: megfelelő értékű tőke, lehetőség a szakmai ismeretek megszerzésére, kihasználható konjunkturális időszak, segítő családi, rokoni kapcsolatok. Az üzlet „beindulásának" ezen általánosan ismert alapfeltételeit a Kardos-cég esetében levéltári adatokkal tudjuk kibővíteni, gazdagítani. A városi tanács jelentései között

21 található az az írásos kérelem, amelyet Kardos László 1831 októberében írt a testülethez, amelyben egy, a város tulajdonában lévő rossz állapotú, de árusításra alkalmas sátor saját részére történő átadását kérte. „Tekintetes Ns. Tanács! A Városnak a külső vásárálláson az eperjesi gyóltsot árulók között 2 klasternyi helyen van egy elromladozott és már hasznavehetetlen sátora, mely eddig esztendőnként árendáb adódott, most mivel már a rajta lévő sátor éppen hasznavehetetlen: instálom a T.N. Tanácsot, hogy annak helyét részemre általadatni kegyesen méltóztasson. Gratiajaen vagyok alázatos szolgája Kardos László." 17 TtREL I. 99-a. 141. Esketési anyakönyv 1832—1853. 18 Gyimesi i. m. 379. 19 Szentmihályiné Szabó Mária: Emberé a munka. (Bp., 1935.) — Uő.: Istené az áldás. (Bp., 1935.) 20 Herpay Gábor: Debrecenbe beköltözött polgárok. Matricula Civium 1715—1867. (Debrecen, 1936.) 6. 21 HBML IV. A. 1011/k. 231. Jelentések mutatótáblája. 227