A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Benkő Éva: Egy debreceni kereskedőcsalád felemelkedése a XIX. században

emelte üzletét híres, szilárd alapokon nyugvó nagykereskedéssé, melynek a város életében betöltött szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Móricz Pál helytörténeti írásában egy lapra került Debrecen legismertebb helyeivel. Az író felsorolásában a Nagy Cegléd utca sok nevezetessége, a Ricklek, Várady-Szabók emeletes lakhelye, az ódon Komáromy-ház, a Bosznayak patyolatos, a Gasznerék százesztendős fűszerboltjai, a Róthschnek család vénséges patikája mellé került a rőfös Kardos-ház és kereskedés.

8 Az üzlet alapítója, tasnádi Kardos László 1804. január 8-án született Debrecenben Kardos János és Olajos Erzsébet harmadik gyermekeként.

9 A Kardos család származásáról mindössze annyit tudunk, hogy Szatmár megyéből kerültek Debrecenbe, s nemesi címüket még 1597-ben Báthori Zsigmond fejedelemtől nyerték el. A Kardos „nemzetség" nemességével együtt kapta a „tasnádi" előnevet és a sziklára ágaskodó szarvast ábrázoló nemesi címert. A szatmári eredetű család egyik ága Fülpösdarócon telepedett meg, a Debrecenbe szakadt ágat László, István és Mihály nevű tagok képviselték a korai időszakban.

10 Kardos László apja, Kardos János (1759—1818) a család azon utolsó leszármazottja, aki megélhetését még a hagyományos gazdálkodásból szerezte, és az 1811—1812-ben készült összeírás szerint ugyancsak eredményesen: a Cegléd utcai házán kívül 214 négyszögöl telekkel, 6 kapa szőlővel, 50 sertéssel, 6 tehénnel, 6 ökörrel, 9 lóval, 51 marhával bírt.

11 Nemesi származása, anyagi gazdagsága révén bekerült a város életét irányító tisztségviselők közé. A város nagytanácsának egyik esküdtjeként szerzett „tiszteletdíja is szépen egészítette ki a saját gazdaságából származó jövedelmet. Nem is beszélve arról, hogy az elöljáróság a közvetlen pénzbeli jövedelmen felül még számos más előnnyel is járt."

12 Kardos János 1818-ban, 59 éves korában „szárazbetegségben" (azaz: tüdővészben) meghalt, s az őstermeléssel megszerzett vagyon özvegyére, majd annak elhunytával, 1831-ben a hat Kardos nevet viselő gyermekre szállt. Az árván maradt gyermekek közül Zsuzsanna, Julianna és Rozália ekkor már önálló életét élte, László nősülés előtt állt, József és Zsófia gyakorlatilag még kiskorúnak számított (Zsófia 17 éves, József pedig szabaduló kalmárlegény). Mivel ebben a korszakban sem volt kötelező végrendelkezést készíteni, úgy tűnik, hogy Kardos Jánosék sem hagytak hátra ilyen örökhagyói okiratot. Elfogadott gyakorlat volt ezért ekkoriban, hogy vagy egy esküdtbíró vagy egy szenátor járt el a hagyatéki ügyekben, s szolgáltatott igazságot.

13 Egy reánk maradt feljegyzés szerint jelen esetben is a tanács az örökség testvérek közötti elosztásának ellenőrzésére Lukátsy András szenátort küldte ki: „Jelentés tevődvén, hogy Néhai Esküdt Kardos János Uram Özvegye meghalt. Mivel távol lévő gyermekei, és neveletlen állapotban is van, utsza béli Senator Lukátsy András Úr küldettetik olly utasítással, hogy a meg hólt özvegy vagy ónjait szedje rendbe írja öszve, és tegye bátorságba, hogy azokba valami kár ne essen, s ha szükséges vigye véghez köztök az osztályt is."

14 Csak megjegyezzük, hogy Lukátsy András egyik utolsó elintézendő ügye lehetett a Kardos gyermekeket megillető hagyaték igazságos elosztása, mert 1831-ben, az osztozkodás évé ben meghalt. Az osztályrészek megállapítását segítő számvetései fennmaradtak, s bár mellőz nek mindenféle precizitást, a legfontosabb azért megállapítható belőlük, vagyis az, hogy az 8. Móricz Pál: Magyar sirató. (Hely és évszám nélkül.) 128—129. 9 TtREL I. 99-a. 10. Keresztelési anyakönyv 1802—1808. 10 Kempelen Béla: Magyar nemescsaládok. V. (Bp., 1913.) 369. — Herpay Gábor: Nemescsaládok Debrecenben. (Debrecen, 1925.) 44. — Nemesi évkönyv 1925—26. (Szerk.: Királydaróczy Daróczy Zoltán. (Bp., 1927.) 144—146. 11 HBMLIV. A. 1011/v. 6. Vagyonösszeírások 1792—1838. 12 Rácz István: Debrecen város tanácsának 1785. évi összeírása. Forrástanulmány. In: A Debreceni Déri Múzeum évkönyve 1980. (Debrecen, 1982.) 151—162. 13 Szendrey István: Debrecen, a mezőváros. Debrecen története 1693-ig. I. (Szerk.: Szendrey István, Debrecen, 1984.) 189. 14 HBML IV. A. 1011/k. 1832/6. Jelentés Kardos János uram maradék osztályáról. 225