A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: Tallózás a Déri Múzeum gombagyűjteményében

tag mohapárna fedi. Egyes részein igen sok vérehulló fecskefü (Chelidonium május) és az amerikai eredetű szépasszony tenyere (Abutilon theophrasti) is nő. Környékünkön csak ebben a fenyvesben található rizike (Lactarius deliciosus). Sok az egyik legszebb, de mérges gomba, a légyölő galóca (Amanita muscaria) is. A tölgyesben Amanita, Agaricus, Lepiota, Collybia, Fistulina és Lycoperdon fajok találhatók. Hortobágy Hazánk legnagyobb füves, szikes pusztája. 2300 km

2 területét nyugaton a Tisza, keleten a Hajdúhát lösztáblája, délen a Nagykunság határolja. Felszínén nem sok változatosságot találunk, ha morfológiai szempontból vizsgáljuk. Tengerszint feletti magassága 88—92 m között váltakozik, s déli irányban enyhén lejt. Csak néhány halom töri meg ezt az egyenletes felszínt, mely a tercier során lesüllyedt terület negyedkori feltöltődése során alakult ki, a jelenkori (holocén) folyó, szél és antropogén eróziók ugyancsak jelentős munkája következtében. A jégkorszak utáni időszakban a terület vegetációját az egykori füves-szikes puszták maradványai, az ezek helyén kialakult mocsári vegetáció és a magasabb térszíneken a pusztai tölgyesek mozaikos váltakozásban jellemezték. A lösz borította magasabb felszíneken pedig törpemandulás cserjések is kialakultak. A mai puszta képét teljes mértékben az emberi beavatkozások alakították ki. Kezdetben a nomád pásztor és lovas népek az erdők irtásával egy, a kevés csapadék miatt (4— 500 mm) visszafordíthatatlan folyamatot, a füves puszta terjedését segítette elő. A földművelő kultúrák megtelepedésével ez a folyamat tovább tartott, sőt a löszfelszínek erdei —jobb talaj — végleg eltűntek. A török hódoltság, majd az intenzív szilaj állattartás tovább fokozza az erdők pusztulását. A XIX. században a Tisza árvízmentesítési munkái következtében pedig elmaradtak az évenkénti árvizek, megindult a szikesedés, illetőleg felszínre kerültek a régi, eltemetett szikesek, s alakult ki a mai puszta. A Hortobágy növénytakarója az Alföld flóravidékének (Eupannonicum) tiszántúli flórajárásához (Crisicum) tartozik, s eurázsiai, közép-európai növényfajok jellemzik, de sok fekete-tenger környéki pontusi faj is előfordul, melyek között sok sótűrő és sókedvelő faj is van. Szikes pusztáin az ürmös szikes (Artemisio-Festucetum pseudovinae), a cickafarkos (Achilleo-Festucetum pseudovinae) társulások alakultak ki. A vaksziken a Champhorosma annua, Plantago maritima Matricaria chamomilla, Podospermum canum és társnövényeik fordulnak elő. A nedves szikes réteken a fehér tippan (Agrostis alba) alkot társulásokat: ecsetpázsitos szikes rét (Agrosti-Alopecuretum pratensis), csetkákás sziki rét (Agrosti-Eleochari-Alopecuretum geniculati), hernyópázsitos sziki rét (Agrosti-Beckmanietum) társulásai gombászati szempontból is a legfontosabbak számunkra. Eső után a nagy kiterjedésű háborítatlan füves sziki réteken nagy tömegben jelennek meg a csiperke, Agaricus campestre, a Xanthoderma, a Comtulus fajok. A füvek között seregesen találhatók Marasmius oreades, Clytocybe dealbata, Calvatia és Lycoperdon fajok. Ohat Az Ohati-erdő jelenlegi területe 200 ha. Az egykori ártéri szil-kőris-tölgy ligeterdő ma az emberi tevékenység hatásának következtében sziki tatárjuharos kocsányos tölgyessé alakult (Galatello-Quercetum roboris). Történetéről írásos adataink vannak már az 1220-as évekből. Nevét Anonymus szerint Hohat kun vitézről kapta, aki Árpád fejedelemtől hősiessége miatt ezt a területet nyerte. 21