A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: Tallózás a Déri Múzeum gombagyűjteményében

via glutinosa), a nagy csalán (Urtica dioica) a legszembetűnőbbek. Az üde talajokon májusban nagy tömegben találhatunk egyes védettebb részeken még ma is gyöngyvirágot (Convallaria majális), s itt fordul elő a konya sárma (Ornithogalum boucheanum) és az ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum) is. Az erdőben itt-ott még rábukkanhatunk a foltos konty vir ágra (Arummaculatum) is. A Debrecen környéki erdőkben az 1898-tól kezdődő akácostelepítések nagy változásokat eredményeztek. Ennek a mélyre hatoló gyökerű, amerikai eredetű fának a betelepítése eredményesen megoldotta az elsivatagosodásnak a megakadályozását. Nagy kiterjedésű akácosok alakultak ki, melyeket az 1970-es évek óta megindult tájrekonstrukciós elképzeléseknek megfelelően napjainkban „cserélnek át" a tájunkon őshonos tölgyesekké. A debreceni Nagyerdő egyes részein is akácosok alakultak ki, míg más területeken az erdei fenyő (Pinus silvestris) telepítéseivel találkozhatunk. Ezeknek a telepített erdőknek az aljnövényzete az erdő jellegéből adódóan igen szegényes, avarszintje vékony (38—5 cm), míg a gyöngyvirágos tölgyesben, mint láttuk, fordított a helyzet, s az avarszint vastagsága, mely a talaj élet és a gombavilág szempontjából is meghatározó, 2—3-szorosa (10—15 cm) annak. Köztudott, hogy egy 200 ezer lakosú nagyvárosban a környezetszennyezés olyan mértékű, hogy az az ott lakók egészségét is komolyan veszélyezteti, így igen fontos, hogy a debreceni Nagyerdő és a debreceni Erdőspuszták erdeit minden lehető eszközzel megóvjuk a további pusztulástól, mert ezzel a város „tüdejét" óvjuk meg. Bánk Debrecenhez egyik közeli fekvésű (mintegy 10—15 kilométerre déli, délkeleti irányban) erdő. A debreceni Erdőspuszták része. Tölgyállománya ennek az erdőnek is nagyon megcsappant, helyét akác és nyár foglalja el. Ennek az erdőnek az öreg tölgyeseiben találhatjuk meg a ma már nagyon ritka egyhajú virágot (Bulbocodium vernum) és a tarka sáfrányt (Crocus variegatus). Gombavilágára a Lepiota, Pholiota, Triholoma, Mycena és Collybya fajok a jellemzőek. Haláp Debrecen környékének egyik legszebb erdője. Az összefüggő tölgyesek mellett három tekintélyes területű fenyves is található benne. A tölgyesek gombái mellett feltűnnek a fenyvesek gombái is. Különösen veszélyes a gyilkos galócának (Amanita phalloides) nagy tömege - ősszel szinte más gombát nem is lehet a fenyvesben találni. Itt említendő a Paxillus atrotomentosus is. A tölgyesekben Amanita citrina, Amanita gemmata, Boletus, Russula, Collybia és Lactarius fajok találhatók. A fák oldalán különösen nagy májgombák (Fistulina hepatica) láthatók. Gut Az Alföld egyik legnagyobb kiterjedésű tölgyese. Az erdőben igen sok Geastrum, Boletus, Lepiota, Collybia, Russula és Lactarius faj található. Az állomány teljes és alapos felderítése nehézségekbe ütközik. Ilyen gátló akadály volt a múltban a búcsújáró lepke (Thaumetopoea processiones) hernyójának elszaporodása — a hernyó szőrétől hisztaminfertőzést lehet kapni, mely igen fájdalmas bőrkiütés. Manapság pedig a kisvasút megszüntetése miatt igen körülményes az erdő megközelítése. 19