A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Nagybákay Antal Zelmos: Hogyan készültek a debreceni kereskedők életpályájukra? (Nagybákay Rickl Antal adatgyűjtésének felhasználásával)

umban 8 esztendeig, a Poétika classisig. Félbe hagytam a tanulást 1831-be, November hónapba. Német szó tanulni elindultam Késmárkra 1831. nov. 20.-án."

30 Itt egyévi iskola után, amikor is a német és szlovák nyelvet is elsajátította, hivatalos felszabadulólevelét bemutatva (2. függelék), 1832-ben belépett Martin v. Schwartner Schnitt u. Modewaren (rőfös és divatáru) üzletébe újra mint tanuló, hogy szakmáját még alaposabban megtanulja.

31 Az inasság abban az időben nem volt gyermekjáték. Hogy mennyire nem, azt két másolatban fennmaradt levéltöredékből is megállapíthatjuk, melyek egyikét Várady-Szabó Miklós adott útravalóul fiának, Lajosnak, másikát pedig az édesanya, Székely Zsuzsanna írta Lajos fiának valamivel később. V.-Szabó Miklós többek között ilyen tanácsokat ad fiának: „.. .Ha pedig a boltba belépsz, mindenkinek szót fogadj, soha meg ne állj, hanem sepregess, tisztogass, a boltot napjába ötször is kiseperd, ... amit parancsolnak, mindent a legnagyobb frissességgel tselekedd, semmiféle dolog alól, mint Inasnak magad ki nem lehet venni. Csizmatisztítás és más egyéb ilyenek gondolom a Te dolgod fognak lenni, és ha pedig Legény is lesz melletted, annak tsak úgy mint Principális Uradnak szavát fogadd és kedvébe járj ... ha üres órád leszz, igyekezz a szépírásban számvetésben, egyszóval: Aki nem szenved, nem uralkodik..." Az édesanya viszont tanácsot ad a szalmazsák tömésére, tisztántartására, ágyvetésre. Bizony fáradságos, szenvedésteljes évek voltak az inasévek, kiszolgáltatva főnöknek, legénynek egyaránt, de jó nevelőiskola.

32 Késmárkon a négy év letelte után 1836-ban szabadult fel az ottani kereskedelmi testületnél, ahonnan is egy nagy pecsétes német nyelvű felszabadulólevelét kap (3. függelék), aminek magyar fordítása az alábbi: Mi ezen csász. kir. szab. Késmárki Kereskedelmi Társaság elöljárói és tagjai, Magyarországnak nemes Szepes vármegyéjéből ezennel tudtul adjuk, hogy Szabó Lajos Debrecenből, nemes Bihar vármegyéből ezen hiteles bizonyítvánnyal, nevezett tagtársunknál, Schwartner Márton úrnál 1832. aug. 28-tól 1836. aug. 28-ig tanulóéveit elvégezte, tanítófőnökének bizonysága szerint ez alatt az idő alatt az ő teljes megelégedésére illendő és jó magaviseletet tanúsított, és őt az egész Testület nevében felszabadítottuk. Éppen ezért kérjük minden kereskedő és kalmártársunkat, hogy tekintsék nevezett Szabó Lajost általunk a legmesszebbmenőén beajánlottnak, őt szükség esetén tanáccsal és tettel segítsék, hogy kereskedelmi ismereteinek bővítését és teljessé tételét más helyeken szerencsésen folytathassa. Mi mindenkor készek vagyunk hasonló baráti szolgálatot viszonozni. Egyúttal e bizonyítvány legnagyobb hitelességének biztosítása céljából saját kereskedelmi pecsétünkkel erősítjük meg. Késmárk, 1836. szept. 28. Paul Stefany ez idei első elöljáró С N. Szopko Thomas Mrasz másodelöljáró keresk. testületi jegyző A hivatalos felszabadítást megelőzően főnöke a munkahelyén hamarabb felszabadítja. Az említett kis naplótöredékben ugyanis ez áll: „1836.-dik esztendő 3. januárban felszabadultam. 14. Februáriusban ajándékozott Principális úr egy Tajtik Pipát."

33 Késmárkról visszatérve Debrecenbe beáll segédnek N. Czike Pál rőfösüzletébe. Itt 1 év és 5 hónapot tölt el főnöke legnagyobb megelégedésére. Ezután ismeretei további gya30. Ifj. Rickl Antal i. m. (10) 11. Idézet az azóta elveszett eredeti naplóból. 31. Ifj. Rickl Antal i. m. (10) 12. 32. Az eredeti levelek a II. világháború során elvesztek. A levelekből idézett töredékek szó szerint fennmaradtak Szentmihályiné Szabó Mária Emberé a munka c., 1935-ben megjelent kétkötetes regényében. 33 Nagybákay (Rickl) Antal kézírásos kijegyzése (1913 körül) az azóta elveszett naplóból. Cikkíró birtokában. 198