A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Kahler, Frigyes:A pizetumjog

taglaló oklevél, amely ugyancsak az esztergomi érsek tizedjövedelmét említi, s amelyben nyoma sincs a pizetumjoggal kapcsolatos jövedelemnek. Az egységes magyar pénzverés decentralizációjával kapcsolatos első —1211-ben kelt — oklevélben III. Honorius pápa ugyancsak a tizedjogról beszél. A II. András által bevezetett — Apód fia Dénes nevéhez fűződő — reform nyomán létesített kamarabérleti rendszer, a zsidó és izmaelita kamaraispánok alkalmazása és az általuk elkövetett viszszaélések indokolják az 1222. évi Aranybulla 24. §-ában foglalt tilalmat, amely azonban nem válik gyakorlattá, noha az ismétlődő panaszok miatt II. Honorius (1225-ben) és IX. Gergely (1231) is erélyesen tiltakozik, és Róbert érsek az interdictum fegyveréhez nyúl. Mindez a kettős ellenőrzés hiányát bizonyítja, éppen úgy, mint a zsidó és izmaelita kamaraispánok ellen irányuló rendelkezés az Aranybulla 1231. évi megújításakor vagy a beregi egyezmény szövegében. Sem az első királyok pénzein, sem a sziglának nevezett ellenőrzési jegyek használata idején (I. Andrástól II. Andrásig), sem később a héber betűs pénzek időszakában nincs nyoma a kettős ellenőrzésnek. Ugyanakkor az eredeti verőtövekkel készített hamisítványok viszonylag nagy száma a mellett szól, hogy a verőtövek őrzése korántsem volt megnyugtatóan megoldott. Egyébként a magyar pénzverés mintájául szolgáló bajor pénzverés adminisztrációjában sem találunk hasonló megoldást. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a pénzverés megindulása Magyarországon elsődlegesen politikai aktus volt, mint azt a LANCEA REGIS feliratú I. István-dénárok bizonyítják. Aligha feltételezhető, hogy éppen István osztotta meg a szigorúan őrzött felségjogot, akár csak az ellenőrzés kérdésében. Ezek az adatok arra mutatnak, hogy a pizetumjog még II. András idején sem létezett. Tény viszont, hogy 1256 előtt a pizetumjog — mint a verőszerszámok őrzése, amelyért a pénzzé vert minden márka után 1 pizetum ezüst (5,84 g, tehát a márka 2,08%-a) illette meg az érseket. Lényegesnek tekintjük, hogy IV. Béla 1239-ben engedélyt kért és kapott a pápától a zsidó és izmaelita kamaraispánok további működésére. Az engedély megadásának egyik feltétele, hogy a zsidó és izmaelita kamarabérlők mellett keresztény ellenőrző közeg működjön. Ebben az intézkedésben látjuk magunk részéről a kettős ellenőrzés létrejöttét. Ha ugyanis a pizetumjog már 1239-ben létezik, a pápai feltételnek nincs értelme. A kettős ellenőrzés nem hatályosuk még a pénzváltás területén. A kettős ellenőrzés intézményét, a pizetumjog kezdeteit nem Szt. Istvántól, hanem IV. Bélától származtatjuk az 1239 és 1256 közötti időben. 191