A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

2. táblázat A polgártaksa összege 1800—. 1848 között Év A befolyt taksa összege 1800-1810 4 767 1811-1820 4 823 1821-1830 2 880 1831-1840 8 064 1841-1848 6 282 Összesen: 26 816 ban mindössze 17 személynek adott ilyen kedvezményt, ezt is jórészt a reformkorban. A kivételezettek valamennyien olyan politikusok, főtisztségviselők voltak, akiktől a városi vezetés támogatást remélt politikájához. Báró Eötvös Ignác és gróf Vay Ábrahám polgárosításakor 1835-ben a magisztrátus félreérthetetlenül azt a meggyőződését fejezte ki, hogy „Ő Excellentiaja s Ő Nagyságok a Polgári Jussnak részesivé tevődvén, ezen város javát tehettségek szerént elő mozdítani és a Polgárok Jussait és szabadságait oltalmazni fogják".

81 Ebben az évben 5 tiszteletbeli polgárt avatott a város, és ezek a következők voltak: báró Eötvös Ignác prokancellár, gróf Vay Ábrahám főispán, báró Vay Miklós táblabíró, Semsey Jób császári és királyi kamarás és Beöthy Ödön, Bihar megye országgyűlési követe.

82 A magisztrátus — mindenfajta taksa nélkül — olyan városbelieknek is adományozott polgári előjogokat (civilis praerogativa), akik formálisan nem voltak polgárok. A borbírók 1731. évi utasítása határozottan elkülöníti a cíviseket azoktól, akik csak polgári előjogokkal élnek, a „jól meritus nem Civis Személlyek" közé sorolta őket. Az instrukció pontosan meg is mondja, hogy kik ezek: „A Civilis Praerogativával élőkön pedig értetnek Praedicator, Professor és Kántor Uraimék",

83 vagyis az egyház tisztségviselői. A katolikus egyházszervezet létrejötte után és a piarista rend betelepülése után a polgári előjogok gyakorlását az ő tisztségviselőikre is kiterjesztették. Ezekkel a prerogatívákkal valójában a pénzbeli fizetésüket egészítette ki a város, hasonlóan a városi tisztségviselőkéhez. A XVIII. századi statútumok borbeli és fakompetenciájukat, valamint a ház utáni földekből járó illetőségüket tisztségenként külön-külön meghatározták. Borbeli haszonvételként a város kocsmáiba 1731ben egy-egy prédikátor és professzor fejenként 30, a kántor pedig 10 cseber bort értékesíthetett.

84 Fakompetenciájukat 1741-ben a következőképpen állapították meg: a prédikátoroknak és a professzoroknak 3—3, a kántoroknak pedig 1—1 szekérrel engedélyeztek, részint ingyen, részint pedig némi váltságdíjért.

85 A ház utáni földek osztásakor 1758-ban úgy határoztak, hogy a tiszteletes prédikátor és professzor uraiméknak egységesen — akár volt házuk, akár nem — 3 nyilas, a kántor uraméknak másfél és az özvegy prédikátorné asszonyoknak másfél nyilas adódjék.

86 A fenti polgári előjogokat az elöljárók csak a tisztségviselés időszakára adományozták. Ez mégis nagyjelentőségű volt, mert a javadalmazottak között többen voltak olyanok, akik nem rendelkeztek polgárjoggal, és mégis élveztek különféle benefíciumokat. Az olyan papok és professzorok viszont, akik polgárjoggal is rendelkeztek, vagyonaik után megillette őket 81 Lásd 67. jegyzet. 82 Lásd 79. jegyzet. 83 IV.A.1011/m/2. P. 946—952. 84 Uo. 85 Penyigey Dénes: Debrecen erdőgazdálkodása a XVIII. században és a XIX. század első felében. (Bp., 1980.) 254. 86 IV.A.1011/n/4. P. 333—334. 89