A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

A szabad versenyes kapitalizmus idején is megmaradt azonban az utódok kezén a polgárjog segítségével szerzett vagyon, ami — most már más formában ugyan — a városokban a társadalmi vezető szerepet továbbra is biztosította számukra. A polgárjog alapjául a városok királyi kiváltságai szolgáltak, s ezeket egészítette ki a helyi jogszokás és gazdasági erőforrások többlete. Lényegében az történt, hogy az ún. közönség a polgárjoggal a város egésze számára adományozott előjogok és mentességek gyakorlását egyénenként a polgárokra ruházta át, s azokból a városi társadalom többi rétegét szinte teljesen kizárta, vagy — jobbik esetben — minimális mértékben részesítette. A városi polgárjog legfontosabb elemei a következők voltak: választói jog, hivatalviselési képesség, városi ingatlanszerzés, céhtagságra felvétel, a város területén szabad kereskedés, különféle benefíciumokkal való élés: vám- és harmincadmentesség, bormérés, jobbágyadózás alól való mentesség, szabad végrendelkezés, igazságszolgáltatási kivételek. A polgárjogban a mentességekhez és előjogokhoz szorosan kapcsolódtak a kötelezettségek, mindenekelőtt az állami és városi adók fizetése, pénzben vagy természetben.

6 Csak azok élhettek a jogokkal, akik a kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tettek. A polgári közönség, annak vezető testülete, a városi magisztrátus, statútumalkotó jogával élve, minden városban maga fogalmazta írásba a polgárjog kritériumait, s a maga hatáskörében döntött arról, hogy kiket és milyen feltételek alapján fogad a sorai közé. Azt látjuk tehát, hogy a polgárjog magába foglalta az armális nemesi jog jó néhány elemét is. Az azonos vagy hasonló jegyek között a vagyon vonatkozásában kétségtelenül a polgárok szabad ingatlanszerzését tekinthetjük a legfontosabbnak, még akkor is, ha a nemesekkel ellentétben ez a lehetőségük saját határaik közé szűkült. Ami viszont különösen elhatárolta a nemeseket a polgároktól, az az adómentesség, illetve az adókötelezettség volt. De lényeges különbség mutatkozott a nemesek és a polgárok között kiváltságos jogállásuk megszerzése tekintetében is. Amíg a nemesek armálisaikat magas költségekkel az uralkodótól nyerték el, a polgárlevcleket a városi magisztrátusok állították ki, jóval szerényebb díj ellenében. A polgár fogalmának általános jellemzésekor azt is hangsúlyoznunk kell, amit a kutatók már ugyancsak korábban felismertek, hogy nálunk — ha pontosak akarunk lenni — nem beszélhetünk általában a városi polgárról, csak egyes városok polgárairól, mert ezeknek a jogállását „városuk fajtája és a városoknak adott privilégiumok és statútumok különböző szűkebb vagy tágabb tartalma fogja meghatározni, ami viszont nem zárja ki azt. hogy a különböző tartalmú városi privilégiumoknak állandóan ismétlődő és visszatérő sztereotip részei ne legyenek, azaz olyan egyforma s bárhol alkalmazható jogszabályok és tételek, amelyek a városi privilégiumok nagy többségében egyaránt megtalálhatók".

7 A debreceni cívis fogalmának a meghatározásánál és elemzésénél is a speciális és általános vonások nyomvonalain kell végighaladnia a kutatásnak. A polgárjog keletkezésének időpontja és körülményei a források hiányossága miatt Debrecenben is tisztázatlanok, s a jövőben sem remélhető, hogy ebben a tekintetben érdemleges új adatok kerülnek felszínre. Az kétségtelennek látszik, hogy a debreceni polgárjogot a Nagy Lajos 1361. évi és Zsigmond király 1405. évi városprivilégiumai alapozták meg,

8 de a gyökerek a legújabb kutatások szerint az 1330-as évekig is visszanyúlnak. Módy György meggyőzően bizonyította, hogy Debrecennek ekkortájt már önálló tanácsa és vásártartási joga volt.

9 A városok rendjében persze az oppidumok közé tartozott, a kései utódok a 6 Iványi Béla: i. m. 34., 93—94. 7 Iványi Béla: i. m. 22. 8 Vonatkozó oklevelek kiadva Komoróczy György szerk.: A hatszázéves Debrecen. (Debrecen 1961.) 23—31. 9 Módy György: A Szent András-templom és a Verestorony kutatása 1980-ban. Debrecen 1290—1390 között. (Debrecen, 1984.) 81—82. 78