A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Nyakas Miklós: A kállói végváriak és a török hódoltság az 1660-as években. Egy vallatási jegyzőkönyv tanulságai

Felső-Magyarország végvárainak katonasága Vár neve Huszár Zsoldja Hajdú Zsoldja Kassa 50 272 Ft Szendrő 100 496 Ft 100 298 Ft 45 kr Ónod 40 227 Ft 50 150 Ft Diósgyőr 40 227 Ft 50 150 Ft Tokaj 50 277 Ft 50 150 Ft Kalló 50 272 Ft 50 150 Ft Szatmár 100 496 100 298 Ft 45 kr Ez az állapot — úgy tűnik — a korábbi évekre nem érvényes, mert ekkor, legalábbis 1666-ban, Kalló őrsége 200 lovasból és 200 gyalogosból állott.

11 Kalló várának különösen fontos szerep jutott a mind gyakrabban felhatoló török portyák ellen a Felső-Tisza-vidék védelmezésében. Teleki Mihály 1665-ben Apafi Mihály erdélyi fejedelemhez írt levelében a helyzetet a következőképpen jellemezte: „... bizonnyal tudja maga is, az mit a török elkaphat, nehezen vagy nem is engedi vissza, az mint hogy itt Szabócs Szathmár vármegyében is az mit elkövethet, elköveti, most is falut rabolván vágtának bennek, s fogva is hoztanak ide be, Kalló felé is most egy néhány száz török vagyon, kik mit is akarjanak, nem tudják", de a török „magátul a határt nem járja" — vélekedik az erdélyi kancellár.

12 Nem hallgathatjuk el ugyanakkor azt sem, hogy ebben a térségben az erdélyi végvárak — mindenekelőtt Somlyó — katonasága is érdekelt volt, amely összecsapásokra adott okot a kallói katonákkal is. Ez a békeidőre is jellemző állandó katonai készültség, vigyázás és a török portyákkal való összecsapás egyik magyarázata annak, hogy a végváriak gyakran csaptak át török területre is. Ez azonban csak az egyik ok, és talán nem is a legfontosabb. A végvári katonaság hódoltsági akcióit ezenkívül több tényező is magyarázza. Mindenekelőtt ki kell emelnünk a magyar katonaság általános fizetetlenségét. Ez közismert, s így csupán azokra a tényekre hívnám fel a figyelmet, amelyek kifejezetten a kállóiakra vonatkoznak. A várva várt fizetés hosszas kérelmezés után 1665-ben érkezett meg, hogy aztán hosszú évekig újból ne kapjanak. 1668-ban a kallói végváriak, a „Lovas és gyalogh Praesidariusok közönségesen" levelet írtak Csáky Ferenc kassai főkapitánynak, amelyben arra panaszkodtak, hogy „Harmadik Esztendeje eltölte közelít, miolta ő Felsége erre fizetett", s éppen ezért iszonyatos a nyomorúság közöttük: „Annyira megh szűkültünk, szegényedtünk, hogy közzülünk kinek testi ruhája, fegyvere, Lova és megh patkoltatni való kötczege sinczen." Úgy tudták, a főkapitánynak módjában állana zsoldjukat a szepesi kamarától kiutaltatni, melyre Csáky Ferencet kérték is.

13 Fizetést azonban nem kaptak. Ez év 11 Benczédi László: Az 1666. évi kallói „zenebona" (a helytörténet és az országos történet összefüggésében). Rákóczi-kori tudományos ülésszak. 1973. szeptember 20—21. (Szerk. Molnár Mátyás, Vaja, 1975) 84. 1604 elején a vár őrségét 120 gyalogos, 100 hajdú, 100 huszár és 12 tüzér alkotta. Vö. Berida Kálmán: Kalló vára 1607—1608-ban. A nyíregyházi Józsa András Múzeum évkönyve. XV—XVII. (Nyíregyháza, 1982) 12 Török—Magyarkori Államokmánytár (szerk. Szilády Áron és Szilágyi Sándor. Pest, 1871) IV. 184. Teleki Mihály Apafi fejedelemnek. Szatmár, 1665. I. 3. 13 Vö. Takács S.: i. m. (Kísérletek...) 15. és A kallói végváriak Csáky Ferenchez. Kalló, 1668. jan. 18. MOL. P. 71. F.265. 119. es. Ráadásul 1665-ben sem fizették ki az egész hátralékot, egyévi fizetés fejében csak 10 hónapot fizettek, s ebből is csak négy hónapot készpénzben, hat hónapi zsold fejében pedig posztót adtak. 65