A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Nyakas Miklós: A kállói végváriak és a török hódoltság az 1660-as években. Egy vallatási jegyzőkönyv tanulságai

német katonákat.

4 Az 1664-ben megkötött vasvári béke értelmében az erdélyi fejedelemnek le kellett ugyan romboltatnia Székelyhíd várát, viszont Szabolcs és Szatmár megyék a magyar királyság fennhatósága alatt maradhattak. Nem jelentette ez természetesen azt, hogy a törökök, elsősorban a váradiak, de az egriek és a szolnokiak is, ne tettek volna állandó kísérletet arra, hogy pozícióikat a fenti két vármegyében megerősítsék és tovább építsék. A törökök, akárcsak a magyar földesurak, számon tartották a hajdúvárosokba szökött jobbágyaikat, s azt igyekeztek visszakövetelni. A böszörményiek 1668 januárjában írtak levelet Csáky Ferenc kassai főkapitányhoz, amelyben egy bizonyos szerepi törökre panaszkodtak, aki három — Böszörménybe szökött — jobbágyát akarta tőlük visszakövetelni. Azzal fenyegetőzött, „hogy ha ötven Beszermeni embert kivül talál is, mind levágja, a mellyet máris el kezdett és követett, mert azon szerepi Török Ur egy emberünket ágion vert".

5 Az újvárosi főbíró 1668 februárjában értesítette a böszörményieket, hogy az egri, szolnoki törökök hódoltatással fenyegetik a hajdúvárosokat. „Ezt mondoták énnekem: Ugy cselekeggyél te Bíró, hogy bizony rövid nap oda megyünk hozzátok Uy városra, ezen megyünk el Böszörménybe es megh higgyék azok az hodulatlan Hajdú városi kutyák, hogy bizony rosszul járnak miattunk."

6 A szoboszlói hajdúk pedig egyenesen arra kérték a kassai főkapitányt, hogy a török hódoltató törekvései miatt „mutasson nekünk oly bizonyos lakó helyet, aholott az ő Nagysága szárnyai alatt békességben nyughassunk meg ... ".

7 Valószínűen erre a levélre volt válasz vagy véleményadás az a fogalmazvány, amely a kassai főkapitány iratai között maradt ránk, s amely a hajdúvárosok ügyeivel foglalkozott. E szerint „az hét haidu varost megh hodulastul és minden nevel nevezendő veszedelemtül nem más oltalmazhattya megh ... hanem az kinek hivatalja szerént is mind hatalma s mind fegyverbül álló ereje több vagyon ..., ha az bekessegh punctuma szerent Szathmar Szabolcz vármegyék hodulatlan maradhatnak, nem kell félteni Szoboszlót is".

8 Mindez természetesen — sok más egyéb tényezővel együtt — kiváltotta a magyar végváriak reakcióját is, amelyre később még visszatérünk. A szabolcsi hajdúvárosok mindenesetre a töröknek nem hódoltak, s ebben nagy szerepet játszott a kassai főkapitányság végvárainak katonasága, mindenekelőtt Kalló vitézei, de a kevésbé ismert Ibrány katonasága is.

9 Tekintsük át Felső-Magyarország végvárainak katonaságát az 1672-ben végrehajtott redukció előtt.

10 ALukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. 1541—1711. (Bp., 1918) 408. és R. VárkonyiA.: i. m. 173. 5 A böszörményiek levele Csáky Ferenc felső-magyarországi főkapitányhoz. Böszörmény, 1668. jan. 17. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL.) P.71. F. 265. 119. es. Csáky család központi levéltára. 6 Parti István újvárosi főbíró levele a böszörményieknek. Újváros (-Balmaz), 1668. febr. 23. A böszörményiek a levél másolatát megküldték Nánásra, Szentmihályra, az eredetit pedig valószínűen a kállóiak közvetítésével a kassai főkapitányhoz. Uo. 7 A szoboszlóiak Csáky Ferenc kassai főkapitányhoz. Szoboszló, 1668. dec. 16. Uo. 8Uo. 9 Vér Mihály kallói vicekapitány leveleiben gyakran emlegeti azibrányi vitézeket. Az 1660-as években magyar véghely. Vö. Izsépy Edit: Végvári levelek. Egri és váradi pasák s szolnoki bégek levelezése magyar végvári kapitányokkal és hódoltsági helységekkel (Bp., 1962) 83. Csorba Csaba: Adattár a X—

XVII. századi alföldi várakról, várkastélyokról és erődítményekről. A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1972 (Módy György és Ujváry Zoltán közreműk. szerk. Dankó Imre. Debrecen, 1974) 202. Fényes Elek 1851-ben még a következőket írta Ibrány címszó alatt: A falu északi oldalán, egy „vízzel állandóul körülvett szigetben egy várkastélyrom szemlélhető; még 30 évvel ezelőtt az Ibrányi család egyik tagja lakta, de jelenleg puszta falai állanak". Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) II. 128. 10 Takács Sándor: Kísérletek a magyar haderő feloszlatására. 1671—72. = Századok. 1904. 117. 64