A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?

Az összkiadás elé Összefutnak a kicsapatást övező eseményekben a költő fejlődésének szálai, s megtörve vagy töretlenül úgy futnak tovább, ahogyan a búcsúzóbeszéd mintegy jelképezi. A kritikai kiadásnak végre tisztáznia illik, hogy mit is mondott el. Beleértve, hogyan értsük az elmon­dott és el sem mondott, kihúzott vagy le sem írt közlendőket. Amelyekben a huszadik szá­zadot is gondolta. Önigazolása és búcsúzása szövege az lehet, amit el is mondott. Természetesen nem hiányozhatnak jegyzetben azok sem, amiket kihúzott. Rousseau neve sem, a németre utalás sem. A föntebb vázolt néhány megjegyzés viszont ismételten hangsúlyozza a többoldalú meg­közelítést és újraértelmezést. Csokonai saját helyesírási korszakai szerint kell megítélnünk verseinek hangalakját és írásmódját, ahogy már elkezdette az új kritikai összkiadás. De értelmezését is saját szel­lemi interpunkciója szerint jó becsülnünk, s nem átírást elfogadva, törlésekről tudomást sem véve. Ez a búcsúbeszéd az eredeti szándék szerint nem jutott el a sajtóig a maga korában. Csokonai éppen hogy visszaevickélt a partra hajótörése után. Az áhított értelmiségi állások egyikéig sem jutott el, mintegy elérve a filozófus költőhöz illő promóciót, a hívogató túlpar­tot. Visszakérezkedésekor még csak mondta kétségbeesve, de aztán élete sora az akadályo­kat szinte nem is gyanító diákreményektől — a reményektől — búcsúzás halotti beszédéig sodorta alá a Nagy Lelkekkel társalkodó Vitéz Mihályt. Búcsúzó beszédének máig nincs illendő kiadása, így fájdalmas adósságot kell törlesztenünk. 418

Next

/
Thumbnails
Contents