A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?
Árulkodnak a külsőségek Még a betűalakok hullámzása, indulat sodorta vagy fontoltabb vonások sem közömbösek. Gondos, nyugodt írású rész alig van a fogalmazványban. De a következetesen használt hosszú % helyett is z és j z bukkan föl a sebesen kanyarított sorokban, majd a téma változtatásával elcsituló zaklatottság után ismét a korábban használt betűalakot látjuk. Ekkor már nem következetlen С okonai helyesírása és kezevonása. Mindig fz vagy / található szó elején, a végén s. Szó közben mindig t$, de ahol nem bírta fegyelmezni magát, mindjárt tz, elhúzva. Ekkor még gyakori a névelő hosszabb alakjának használata. Ha az aposztrófos alakot ma nem követjük is, az helyett nem szabadna a helyettesítést elfogadnunk. Még feldúlt, impúrum jellegű írásban is következetes a talám szóalak és a fogalmak nagybetűs írása (Virtus, Lélek, Tudomány) — de ezeket csak válogatva tartják meg közlésben. Még a leginkább elkapkodott helyeken is következetes a hosszú magánhangzók használata, gyakran olyan helyen is, ahol mostani helyesírásunk meg sem engedi. Csokonai azonban a Debreceni grammatika forrásvidékén alakította ki elveit, s mint alább látjuk, hivatalos iratokban is ilyen volt akkor a megszokott. Amit lehetséges nagyobb technikai nehézségek nélkül, még a nagyközönségnek szánt kiadásokban is meg kellene tartanunk. Azokból, hogy legalább elképzelhessük Csokonai szavajárását és szavalását, nem szabad lemondanunk az ilyen hosszú magánhangzóval található szavakról, mint volt, indulat, mozdulás, tanúit, nyúlytás, épül, kerül, körűi, készül. Ilyen mellőzhető külsőségek is alakítanak az értelmezésen. Lássunk azonban némi szemelvényt arra, hogy milyen megoldatlanságokra bukkanhatunk a látszólag egyértelmű iratokban is. Hogyan végeztek Domokosék ? A debreceni helyesírásra is lehet példa az egyháztanácsi jegyzőkönyv. Valóban nem mellőzhetjük, ha Csokonai megszilárdult írásmódjában észleljük a csak később változó jellemzőket. Már a -bann/benn írásmód volt elfogadott, Csokonai viszont ebben az időszakban ott is -balbe ragot használ néha, ahol ezt ma helytelenítenénk. De ezúttal nem helyesírása miatt kell felidéznünk a jegyzőkönyvet, amelyet már a század elején kiadott Barcsa János (Itk 1907: 501—502). Csokonai kollégiumi tisztségébe visszahelyezéséről határoztak 1795. január 27-én. A debreceni Református Kollégiumban azonban megtaláljuk a jegyző saját kezűleg készített kivonatát (kézirattár, R 1019 jelzettel), amely nem mindenben egyezik a jegyzőkönyvvel, noha azt is saját maga kezével írta be Gál András prédikátor. Barcsa közlése pontos, csupán a kor szokása értelmében nem jelzi külön, hogy a rövidítéseket nem tartja meg — s nem jogtalanul, mert a kézírásos kor ebben érthető módon nem következetes. Akkoriban mindegy volt, hogy valamilyen iratban Tttes vagy Tekintetes, Ecclae vagy Ecclesiae volt írva, ez nem számított eltérésnek. A másfajta eltérések miatt érdemes idéznünk az egész iratot, jegyzetben a legfontosabb eltérések rögzítésével. Extractus Protocolli Ven. Consistori Ecclae Reformatae Debretzinensis ddo 27 Jan. 1975. Nro 1° Tekintetes Domokos Lajos Ur proponálja, hogy mintegy két 1 héttel ez előtt Csokonai Mihály volt Poeseos Praeceptor 2 , volt a' Tekintetes Urnái, ott szomoruann panaszolkodott, 1 egy; — a közben (január 27. és február 25. között) eltelt idő nem egy hét! 2 Hiányzik három szó, a jegyzőkönyvben nem szerepel, hogy volt Poeseos Praeceptor. 413
